Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

áruforgalmában. Ezeken is egyaránt felhozták portékáikat az őstermelők, az iparosok és a kereskedők. Bár forgalmuk kétségtelenül kisebb volt, jóval szűkebb körből jöttek össze erre az alkalomra a vevők és az eladók, a helyi igények kielégítése, a helyi árucsere elősegítése terén nélkülözhetetlenek voltak. Az is kétségtelen viszont, hogy szervesebben épültek be a város életébe mint az országos vásárok. Azoknak a település jószerivel csak helyet, keretet adott, a szinte csak a sátoros ünnepek egyik megnyilvánulásaiként élték meg, itt a hetivásárokon a lakosok maguk voltak a tényleges szereplők, az árut eladók és a vevők egyaránt. Nem véletlen, hogy minden egyes mezőváros nagy gonddal, törődéssel foglalkozott ezzel, a lakosságot oly sokoldalúan érintő területtel, és igyekezett jogilag is kellően megalapozni a hetivásárok működésének rendjét. A hetivásárok valamilyen formában csaknem biztosan léteztek a hódoltság alatt, sőt előtt is Kecskeméten.

767 A városban kialakult és az országos átlagnál kétségtelenül fejlettebb árucsere és pénzgazdálkodás megkövetelte az áruk felhozatalának ezen fórumát. A hódoltság éveiben a lakosság jelentős része kapcsolódott be a kupeckedés, a kereskedés különféle formáiba. A város rendeletben is rögzítette számukra ezen tevékenység csaknem zavartalanságát.

768 Az országos vásárok felfüggesztése után is tovább élt a piac, a hetivásár. Még a legtragikusabb években is, pl. 1678-ban, amikor járványok, kuruc és tatárdúlások tették alig elviselhetővé az életet, a piac fennmaradt, és helyet biztosított az árucseréhez.

769 Ennek tényleges működéséről viszont forrásaink pusztulása miatt csak hézagos ismereteink vannak, és ezek sincsenek összegyűjtve. A törökellenes háborúk lezárulása után a normalizálódó gazdaság, az ismételten megélénkülő árutermelés hatására a magisztrátus 1702. november 29-én elrendelte a hetivásárok rendszeres megtartását.

770 Ennek fontossága az évtizedek során nem csökkent, hanem nőtt az árutermelés fejlődésének arányában. Nem véletlen, hogy a reformkor hajnalán is úgy látták, hogy a hetivásárok megtartásához kapcsolódó privilégium „egyenesen ezen város lakossainak boldogításokra szereztetett meg."

771 A hetivásárok megtartásának jelentőségét jól érzékelteti, hogy minden nagyobb mezőváros komoly áldozatot vállalt e kiváltság megszerzéséért. Kecskemét ezirányú lehetőségeinek fontosságát jól érzékelteti, hogy a megyeszékhely Gyula csak 1792-ben kapta meg erre a régen vágyott jogot, és a vele szomszédos Békéscsaba pedig csak 1841-ben tudta sok évtizedes 767 A XVII. századi feljegyzések több alkalommal is utalnak a helyi piacokra, hetivásárokra. 768 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 13-14. 769 HORNYIK János: II. 494-498. 770 XV. 4. SZABÓ Kálmánnak az egykori tanácsi jegyzőkönyvből készített jegyzete alapján. Ez nem tér ki arra, hogy központi rendelet megelőzte-e a döntést. Minden bizonnyal ez esetben is éppúgy mint az országos vásárok esetében régi kiváltság felelevenítésére került sor. 771 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. 1991/b 222.