Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

próbálkozás után ezt megszerezni, de csak heti egy alkalomra, a szerdai napra tudta azt maga számára biztosítani.

772 Ezek a hetivásárok, vagy piacok, amelyeket régtől fogva kedden és pénteken tartottak Kecskeméten

773 fokozatosan váltak a várossal együtt egyre népesebbé. A lakosság vásárlóerejének növekedésével a sok ezer lakosú mezőváros mind komolyabb felvevő piacnak bizonyult mind az élelmiszerek és nyersanyagok, mind a különböző iparosok és kereskedők termékei számára. A növekvő forgalom pedig érthetően vonzotta a környező kisebb települések árutermelőit és mind több jelentős igénnyel és készpénzzel rendelkező lakóját. Kétségtelen, hogy a XVIII. század elején alig néhány évtized alatt számottevően kibővült Kecskemét piaci vonzáskörzete. Miként korábban már utaltunk rá, BÁCSKAI Vera és NAGY Lajos elmélyült kutatásai alapján 1828 körüli országos állapotokról igen alapos és árnyalt képet lehet az egyes piackörzetek nagyságáról alkotni.

774 A korábbi évtizedek és évszázadok viszonyaira ezekből a megállapításokból érthetően nem, vagy csak nagyon szűk értelemben lehet következtetni. Kecskemét viszonylag bő forrásai mindenképpen lehetővé és szükségessé teszik, hogy ezt a munkát elvégezzük. Ezek a hetivásárok, piacok eleinte valószínűleg minden különösebb szervezés nélkül zajlottak, az árusok helyének kiválasztása során a település legforgalmasabb pontjai, a templomok és a leginkább látogatott kocsmák kínálkoztak. A falvakban, mezővárosokban máig szokásos árusítási módok mellett hamarosan megjelentek, majd egyre inkább szaporodtak a folyamatosabb árusítást biztosító fabódék a vásár- és piactereken. Az 1760-as években már olyan számban voltak itt jelen, hogy a tanács kénytelen volt szabályozóként közreműködni, amikor külön engedélyhez kötötte újabb bódék felállítását. A magisztrátus szabályszerűen vezette ezeket a nyilvántartásokat, és határozatban rögzítette, hogy „azon kalmárok részére, kik a vásártéren bódékkal bírnak, pecsét alatt elismervény adatik, de a sátort, illetve bódét tanácsi engedély nélkül átruházni nem szabad."

776 Néhány évvel később már pénzért kellett megváltani ezek helyét. Sorra rögzítették azok nevét, akik a hetvenes és a nyolcvanas években erre engedélyt kaptak, de mindegyiknek meghatározott taxát kellett fizetnie.

776 1764-ben már rendeletben szabályozta a tanács, hogy a vásári ERDMANN Gyula: 1991. 620-624. Az egyik legrégebbi utalás a két napra 1813-ból való. Ezt érthetően egyre több adat követi. 1821-ben elfogadott szabályrendelet is keddi és pénteki hetivásárokról szól. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 176., illetve 211. Most eltekinthetünk attól, hogy a két kiváló történész az áttekinthetőség érdekében egy meghatározott forráscsoport, az országos összeírás elemzésére vállalkozott, és az onnan nyert megfigyelésekre építette állításait. A helyi források adatai érthetően ezeket a megállapításokat szükségszerűen árnyalják, sokszor kiegészítik, és esetenként számottevően módosítják is. IV. 1504. b/ 76. 283. 1774. december 2. 1791. november 26-án a város eladta 15 forintért a Bernard féle bódét, mivel tulajdonosa már tíz év óta nem jelentkezett. 7 72 773 77S 776