Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

Az egyik legjelentősebb üzletet érthetően még mindig a szarvasmarha jelentette. Ugyanazok a kereskedők eladókként és vevőkként egyaránt felkerültek a lajstromokra. Czeller nevű kereskedő pl. 501 szarvasmarhát vásárolt, köztük 112 db. tehenet, de ugyanő el is adott 170 db. jószágot. A rimaszentmártoni Muzsik nevű kereskedő 380 marhát vásárolt, de értékesített is 214 db-t. A kecskeméti kereskedők minden bizonnyal lényegesen szerényebb tőkével kisebb forgalmat bonyolítottak le. Szűcs Pál 4 ökör, Balogh János 13 ökör, Vincze József 2 ökör és 5 tehén, Juhász István 2 ökör Laszkovits József 27 tehén, Kapás István 5 ökör, Nemes Tamás 11 tehén, Nagy József 2 ökör és „több lakosok" összesen 30 ökör vásárlása során kerültek be a vásárbíró feljegyzéseibe. Tehát egyrészt azt állapíthatjuk meg, hogy a kereskedők aránytalanul nagy része idegen, nem pedig helybeli, akik több száz marhát is adtak-vettek, másrészt a helyiek viszonylag szerény mértékben járultak hozzá a forgalom növeléséhez.

756 A fenti néhány adat is jelzi, hogy ezek a vásárok méltán váltak országos hírűekké. Figyelemre méltó, hogy már a korabeli nyomtatott hírközlést is felhasználták ezek népszerűsítésére: a különböző naptárakban szükségesnek tartották ezen vásárok időpontjainak következetes rögzítését, illetve ismertetését. Pest, Vác, Komárom és Győr nevének felsorolása, ahol ezeket a naptárakat nyomtatták, az áruk utjának többé kevésbé pontos jelzése is egyben.

756 Ezek a vásárok nemcsak a lakosság számára voltak fontosak, hanem a magisztrátusnak is számottevő bevételt biztosítottak. (L. XXX. táblázat.) Ezek a számok több szempontból is beszédesek. A felsorolt adatok jelentős eltéréseket, olykor hullámzásokat érzékeltetnek a csaknem kéthavonkénti vásárok bevételét, és ezen keresztül nyilván forgalmát illetően is. Az viszont kétségtelen, hogy egy-egy szerencsésebb évben a város számára több ezer forint hasznot is eredményezett megtartásuk. Érthető tehát, hogy a földesurak is szemet vetettek rájuk, és az érdekellentét éveken át tartó vitát eredményezett köztük és a város között. A tanács álláspontja mindvégig határozott és következetes volt: „minthogy a vásárok szerzésébe a földesúr soha be nem folyt, azt a város teljes joggal szerezte, s határozottan kinyilatkoztatta, hogy ebbéli szabadságában magát korlátozni nem engedi, anélkül, hogy ez által a földesúrnak praejudicalna."

767 Nemcsak a földesúrral, hanem Nagykőrössel is ütközött a város ezirányú érdeke. Kecskemét 1776-ban panaszt emelt a vármegyénél, hogy a szomszéd város április 27-én vásárt tartott, „holott minálunk is mindjárt következő május havának 10-dik napján vásár szokott tartatni. 5. májj penig Szeged városban, 16. máy Szabadkán", az április 27-et követő 756 IV. 1504. h/2 1824. július 29-augusztus 2. 756 IV. 1504. b/76. 555. 757 ÍV. 1504. b/76. 553-554. Az 1798-1800. évi tanácsi jegyzőkönyv 204. oldaláról származó másolat.