Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

„tíz napi idő, melyestül is az van, inkább haza fognak oszolni mint a mi vásárainkra jönni" a kereskedők.

768 XXX. táblázat A KECSKEMÉTI ORSZÁGOS VÁSÁROK BEVÉTELEI A SZÁZADFORDULÓN (Forintban) Év Gergely Gordian Lőrinc Katalin Cyprian 1789 305 1790 358 1163 1791 320 1114 1794 362 357 1515 300 1799 370 1800 208 2038 407 1801 230 1809 301 1810 211 418 1811 1866 1812 1642 1820 429 951 2274 532 1821 821 1824 443 1825 452 448 1852 727 A jelentős bevétel és a hatalmas forgalom egyaránt érthetővé teszi, hogy a tanács folyamatosan biztosította a legszükségesebb felszereléseket a zavartalan működés érdekében. 1745-ben és az azt követő évtizedekben ugyan még elég kezdetleges formában, amikor minden tized köteles volt két-két embert állítani, hogy a vásárokban a „rendre ügyeljenek, a verekedők, tolvajok és káromkodókat letartóztassák"."

759 A századforulóra viszont már komoly változások történtek. Fehértónál 1828-ban kutakat ásattak, és a baromvásár mellett kocsmát építettek. 1843-ban a vásárbíróság számára fogdát készítettek, kellő számú lovas és gyalogos rendfenntartóról gondoskodtak stb.

760 A minél zavartalanabb kereskedelem érdekében folyamatosan gondoskodott a vásárbíróság a szükséges eszközökről is. Az 1789-ből 758 IV. 1510. hl 6. 769 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 60. Később jól szervezett őrség segítségével kívánták biztosítani a vagyonbiztonságot. 760 Az egyes évek másodbírói számadásai: IV. 1509. c/, illetve 1504. hl 76. 175-186.