Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

A negyvenes évek elején összefogtak ugyan már többen, hogy „köz erővel egy magtárt felállítandók, hova a termékeny években olcsó áron beszedett, vagy az eltartás végett természetben beadott gabonát becsűrözvén, azt vagy a nagyobb drágaság idején köz nyereséggel eladják, vagy az igen szűk terméskor a tartogatási költségek levonása mellett a szűkölködő társak közt kiosszák".

730 Tehát a figyelem középpontjában elsődlegesen nem a kereskedés, a jobb értékesítés lehetősége állt még ekkor sem, hanem egyfajta segédkezés és a saját ellátás biztonságosabbá tétele. A XLX. század elejére az egyik legnagyobb tömegű eladható termék a gyapjú lett. Ennek viszont, különösen eleinte, a minősége volt közepes, és általában elég szennyezett is maradt, így viszonylag szerényebb haszonra számíthattak a gazdák.

731 Ezen túlmenően ki voltak szolgáltatva különféle spekulációnak is.

732 Igen jellemző, hogy a bőröket és a gyapjút a továbbadás előtt a zsidó kereskedők voltak kénytelenek tisztítani. Ezt a munkát hosszú időn át a város mellett lévő Széktóban végezték. Ennek szikes vize fehérítette a gyapjút, de a belerakódó homok megnövelte a súlyát és a zsidó kereskedők hasznát, és éppen ezért nem szívesen vásárolták fel a textilüzemek, aminek kárát végül is a kecskeméti gazdák látták. Ennek a hátránynak felszámolása érdekében a magisztrátus statútumot is hozott: mivel a kialakult gyakorlat miatt az egész lakosság károsodik, „ezen visszaélések eltávoztatására a zsidók a bőrnek és a gyapjúnak a Széktóba való mosásától a bőrök confiscatioja terhe alatt átalyában eltiltatnak, azon mosásra ezentúl a Kerektó rendeltetvén, és ezen rendelés nekiek a zsinagógájukban szoros tilalom mellett tudtukra adatni határoztatván."

733 Egy-egy ilyen adminisztratív intézkedés érhetett ugyan el részleges eredményeket, a gazdák alapvető gondját, a gyapjú tömeges és jobb értékesítési lehetőségeit érthetően nem orvosolhatta. E téma éppen ezért még évtizedeken át a közfigyelem előterében maradt. Maguk a gazdák álltak elő 1832-ben egy újabb javaslattal: „birkatenyésztő adózó lakosok" közül 59 személy kérelmezte, hogy a tanács szervezzen a baromvásárok mintájára gyapjúvásárokat. Szerintük a „gyapjúvásár azt eszközli, hogy megszünteti s gyökerestül kiírtja a helybeli zsidók által mai napig is rajtunk gyakorolni szokott azon ártalmas módot, mely szerint ők azon ravasz mindenütt való hirdetéssel, hogy minden gyapjú általuk előre le van foglalva, hihetetlenül elidegenítvén a külföldi kereskedőket", a város gazdáinak nagy károkat okoz.

734 Ugyancsak rendszeresen megjelenő és tömeges árunak számított a nyersbőr is. Ennek értékesítése már a hódoltság idején is rendszeres bevételt jelentett. A felvásárlás, illetve az értékesítés minden bizonnyal 0 CSÁNYI János: 1840. 87. 1 SZABÓ Kálmán: 1986. 136-138. 2 Ö. KOVÁCS József: 1990/b. 3 A statútum 1821-ben keletkezett. IV. 1504. h/2. 315-316. 14 IV. 1504. cl 199. 1832. augusztus 1.