Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

szükséges termékeket. Ugyan 1707-ben még az adózók több mint fele termelt kenyérgabonát és kb. fele különféle takarmánygabonát is, de ez az arány már 1757-re számottevően módosult, hisz ekkor már a háztartások kétharmada semmiféle gabonát nem termelt. Ez az arány a következő évszázad során lényegében nem változott.

724 Ugyanakkor már 1707-ben is 279 olyan gazdát vettek nyilvántartásba, aki 11 pozsonyi mérőnél több búza után fizetett adót, amely már általában meghaladhatta a számukra szükséges mennyiséget, és köztük 31 olyan gazda volt, aki 50 pozsonyi mérőnél több búza után adózott, amelynek nagyobb részét feltétlenül értékesítették.

725 Ha figyelembe vesszük, hogy csaknem ugyanezek a gazdák közel hasonló mennyiségben termeltek árpát és jelentős mennyiségben zabot is, nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a háztartások számottevő része (kb. 42%) nemcsak a saját szükségletére állított elő gabonát, hanem rendszeresen értékesítette terményének egy hányadát, így abból évenként pénzbevételhez jutott.

726 Az árutermelés számottevő előbbre lépését állapíthatjuk meg e téren már egy fél évszázaddal később. Ekkor az adózás alá vett búza mennyisége kb. 12700 mázsa volt,

727 és közel 300 olyan gazdát írtak össze, akik kb. 14-15 mázsa búza után adóztak, egyértelművé válik tehát számunkra, hogy a búzatermelés mind szélesebb körben jelentett megbízható bevételi forrást a helyi piacon.

728 Bár kétségtelen, hogy az egyes évek termése az időjárás és egyéb természeti tényezők kedvező vagy kedvezőtlen alakulásának megfelelően erősen eltért egymástól, érdemes egy 1780-ból fennmaradt összesítő néhány adatát felidézni, nem tudván ugyan, hogy milyen termés, és milyen letagadási arány van mögötte. A gazdák bevallása szerint búzából termésük 56872 véka volt, és ebből házi szükségletre 56840 vékát szántak. Tehát a termés csaknem pontosan a szükségleteket fedezte. De ugyanebben az évben az árpa esetében a termés 34990 véka volt, és a házi szükséglet csak 30602 véka, tehát itt már érdemi többletet jeleztek. Még jelentősebb mennyiséget szántak a bevallás szerint piacra a zabtermésből, amely 28958 véka lett, és csak 13507 vékát kívántak a gazdaságukban hasznosítani.

729 Célszerű itt utalni arra, hogy Kecskeméten folyamatosan jelentős számú lovas katonai egység tartózkodott, így azok ellátásához nagy mennyiségű zabra volt szükség, tehát a piac elég stabil volt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 148-150., 192-194. és 1991/a 22. Egy pozsonyi mérő 60 liter, így 74 kg-os hektóliter súllyal számolva 44,4 kg lehetett. Az 50 pm. pedig 2220 kg-al lehetett egyenlő, amely többszöröse egy átlagos háztartás kenyérigényének. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 148. 1707-ben kb. 5000 mázsa búzára vetettek ki adót. A későbbi összeírások során nem a termény mennyisége, hanem a földterület nagysága alapján vetették ki az adót, így megfelelő összehasonlítási alap nincs. IV. 1504. ml Összeírások, 51. Termények összeírása. 1780. Az összeírás tizedenként készült. Feltételezhetjük, hogy a letagadások a kenyérgabonánál lehetett a jelentősebb, hisz ennek volt mindig a legbiztosabb piaca.