Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

Rendkívül helytelen lenne viszont ezt az értékítéletet a korábbi évti­zedekre és évszázadokra változatlan formában visszavetíteni, hisz ez fel­tétlenül súlyos torzításokat eredményezne. Főként az országos vásárokon megjelenők ismeretének birtokában láthatjuk majd, hogy bizonyos árufé­leségek cseréje során milyen tájegységek, települések álltak rendszeres vagy gyakori kapcsolatban a várossal. Ha röviden is, de utalnunk kell arra, hogy a politikai és katonai viszo­nyok változásai is esetenként érintették a városnak a hazai és nemzetközi árucserében betöltött szerepét, jelentőségét. A Rákóczi szabadságharc ide­jén, tekintettel arra, hogy Szeged a császáriak kezére került, a külföldi kereskedők vámolására a fejedelem 1705. január 3-án kelt levelében Kecskemétet jelölte ki, így egy időre a nemzetközi kereskedelemben betöl­tött szerepe felértékelődött. 716 1707-ben a rác támadás során a helyi lako­sok mellett 55 török állampolgárságú kereskedőt is lekaszaboltak, ami azután komoly nemzetközi bonyodalmakhoz is vezetett. 717 A harmincadot Kecskeméten Karácsony Sándor kereskedő bérelte, aki számításaiban csalatkozni volt kénytelen. 1709 februárjában azért panaszkodott a kuruc hadvezetésnél, hogy míg ő 20 ezer forintot fizet a harmincad bérléséért, annak jövedelme évenként csak 7-8 ezer forint, legfeljebb ha a tízet el­éri. 718 Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy összekülönbözött Károlyi Sándorral, aki börtönbe vetette. Karácsony Sándor 1710. október 9-én Szolnokról írt levelet Károlyihoz, amelyben azt kérte, engedje ki a börtön­ből, mivel fogsága alatt üzlete nagy kárt vall. 719 A későbbi évtizedekben a törökellenes háborúk időszakában, illetve a szabadságharc alatt nőtt meg átmenetileg a város gazdasági súlya, fontos­sága az utánpótlás és a közlekedés fenntartása terén. bl Árualapok A város lakosai által előteremtett árualap nagysága és összetétele a másfél évszázad során jelentősen változott. A mennyiségi növekedést egy­értelművé teszi az a tény is, hogy a lakosság létszáma négyszeresére gya­rapodott, illetve a város használatában lévő területeket lényegesen intenzívebben hasznosították a másfél százados fejlődés következtében. Miként korábban is többször utaltunk rá, a kun puszták elvesztéséig a nagyállattartás volt a meghatározó a város gazdálkodásában. A legfonto­sabb és legtömegesebb árualapot is ezen foglalkozási ág teremtette elő. A szarvasmarhákat nemcsak a külföldi piacokra hajtották ki, hanem folyamatosan és egyre nagyobb számban a helyi fogyasztás kielégítésére HORNYIK János: 1966. IV. 344. HORNYIK János: 1866. IV. 187. BÁNKÚTI Imre: 1992-94. 389. sz. dokumentum. BANKÚTI Imre: 1992-94. 678. sz. dokumentum.

Next

/
Thumbnails
Contents