Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

V. Kereskedelem 1. Szerepe a város gazdasági életében al Az árutermelés szintje és a város piacának vonzásköre Az árutermelés és pénzgazdálkodás már Mohács előtt jelentős szintet ért el a Duna-Tisza közi mezővárosokban. Ezt a folyamatot nagy mértékben megzavarta a török hódítással együttjáró létbizonytalanság és az oszmán birodalomban fellelhető félfeudális, félrabszolgatartó állapot. Az alföldi cívis városok lakói a nagyállattartás révén, amely már a korábbi évszázadokban is igen komoly exportképes árut biztosított, számottevő készpénz bevételhez jutottak. Éppen ezért az árutermelés és pénzgazdálkodás ezekben a mezővárosokban szélesebb körű volt mint az ország nagyobb részén. A rendszeres pénzbevétel birtokában a lakosság nemcsak a különféle szolgáltatások, terhek, adók pénzbeli lerovására volt képes, hanem mind több ipari termék, fűszerek és hellyel-közzel még luxuscikkek rendszeres fogyasztójává is vált. Ugyanakkor a jelzett okok miatt is alapvetően az állattartásra épülő gazdaság nem tudta biztosítani a különféle iparcikkek helybeli előállítását, ezeket a környező nagyobb városok vásárain, piacain kellett a helyi kereskedőknek vagy gazdáknak beszerezni. A XVIII. század békésebb évtizedeiben a létbiztonság növekedésével, a mezőgazdaság és az ipar fejlődése révén az árutermelés mind mennyiségében, mind összetettségében sokat változott. Hangsúlyozni kell viszont, hogy mind a városon belül folyó termelő tevékenység, mind az azzal szoros kapcsolatban lévő kereskedelem által forgalmazott áru alapvetően agrár jellegű volt és maradt még a polgári forradalmat követő évtizedekben is. Mivel Kecskemét az ország harmadik-negyedik legnépesebb városa volt, lakossága pedig a XVIII. században rohamosan és a következő fél évszázadban is jelentősen nőtt, ez komoly piacot jelentett mind az élelmiszerek mind az egyéb fogyasztási cikkek számára. Részletes kutatások hiányában nehéz feleletet adni arra vonatkozóan, milyen arányú lehetett Magyarországon a belső és a külső áruforgalom a rendi társadalom utolsó évszázadaiban. Még a polgári forradalom körüli évtizedekről sem készült e tekintetben megbízható feldolgozás.

710 A megfelelő közlekedési hálózat hiánya miatt még az egységes belső piac létéről sem szólhatunk a XVIII. században, és a következő fél évszázadban is csak jelentős megszorításokkal beszélhetünk erről. 710 MÉREI Gyula: 1980. 308.