Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

IV. Közlekedés

útnak kellett indítani, akik saját lóval nem rendelkeztek, a város kénytelen volt Jiírmondó lovat" tartani.

690 A Buda-Szeged között szolgálatot teljesítő postaszolgálatot Lipót császár utasítására 1696-ban kellett megszervezni, amelynek ekkor még nem kis mértékben katonai céljai is voltak. 1697-től a levélszállítás és a hírvivés már nem lovas vagy gyalogos jobbágy dolga maradt, hanem jól kiépített szervezet vette át e tevékenységet. A város a Helytartótanácstól vette bérbe ezt a szolgáitatást. 1697-ben Kecskeméten Fejér Jánosra bízták e munkát. Tekintettel arra, hogy ebből jelentős hasznot reméltek, a még ebben az évben bekövetkezett halála után viszont a tanács úgy döntött, „hogy ezután a postaságot a város mellett lenni" látja célszerűnek. Ezért elhatározták, „hogy az tizennyolcz tizedek szerent a város költségéből vegyenek egy egy három lovu kocsit, a mellé egy egy szolgát, kik gondot visellyenek reajok fogadgyanak, úgy vigyék véghez a postaságot. Az ordináriusokat is azon szolgák hordozzák."

700 Mindezek ellenére 1713-ig csak alkalomszerűen közlekedett a posta, és csak ezen évtől kezdve beszélhetünk szervezett és rendszeres postaközlekedésről, amely főként gyalogos vagy lovas küldöncök szolgálatából állott. Ekkor Muraközy Sámuelt tették meg postamesternek, aki 1717-ig végezte ezt a munkát a tanács alkalmazásában. Ebben az évben sor került az egész országos postaszolgálat átszervezésére, és ezen változások során Pesti Ferenc kecskeméti lakost bízták meg annak kezelésével, aki nem merte vállalni a vele járó anyagi felelősséget, és így gyakorlatilag 1720-ig maga a város maradt a bérlő, a vállalkozó három postalegénnyel dolgozott, kiknek 24 forint volt fejenként évi fizetségük, és további 27 magyar forint és 48 dénár értékben kaptak egyéb naturáliákat. Pesti fizetsége évi 40 tallér és 12 pozsonyi mérő búza volt. 1720-ban a város az egyezséget kénytelen volt felbontani, mivel Pesti ekkorra már 491 tallér, 3 garas és 3 dénár összeggel volt adósa a városnak. Ezután ismét Muraközy Sámuelt bízták meg e faladattal, aki már több mint egy évtizede a város nótáriusa volt.

701 A város a következő évtizedekben is jelentős támogatást adott a postamestereknek. 1757-ben nem csekély méltatlankodással vette a tanács tudomásul ennek további kérelmét: „Postamester úrnak lévén a Város földin egy kertye, mellyet sok esztendőktül fogva contributio nélkül bír, és Szentlőrincen Hajagos József úrnak excindált portion kívül annyi földje, amelly a szentlőrinci kertek mértéke szerint két egész portiot tészen: ezért azokkal illy szűkült állapotjában a városnak elégedjék meg eő kegyelme."

702 A postamestert megillető kedvezmények igen tartósaknak bizonyultak, ami azt jelzi, hogy a magisztrátus kellő fontosságot tulajdonított tevékenységének. Még 1841-ben is Szentlőrincen 75 hold IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 354-355. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 47-48. LUKÁCS László - CSÉPI Lajos: 1963. 34-42. XV. 135. G99 700 701 702