Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

IV. Közlekedés

utca, valamint a Nagy utca és a Halasi út lett a választó vonal. A közbeeső piacra mindkét felügyelőnek vigyáznia kellett. Az útfelügyelők feladatai főként a városban voltak sokrétűek: „a vízfolyásoknak, pernyéknek, szemétnek, káposztatorzsának, csizmadiák, szabók és más mesteremberek mívei hulladékjainak vagy akárminemű rusnyaságainak az utczára kiöntésével, az istállók és sertésólak rútságai kieresztésével, ganéjnak kihányásával, hónak az utczára való kihordásával" szennyezték az egyébként is akkor már túlzsúfolt várost. A lefolyástalan utcákat még használhatatlanabbá tették az utcák közepén ásott vermek, melyekben gabonát tároltak. Ez a szokás még a török korra nyúlt vissza, és igen sok fáradság kellett ahhoz, hogy legalább az utcákról ki tudják ezeket szorítani. 1785-ben már ki tudja hányadszor rendelkezett arról a tanács, hogy „az utcák közepén találtató üres vermek betemettetendők „, de ez is csekély eredménnyel járhatott, mivel ismételten visszatérő gondja lett ez a magisztrátusnak még évtizedekkel később is. A strázsa mesternek ugyanis 1799-ben „szabadság adatik az uttza közepin nyitva lévő vermeknek bé töltésére is, kivált a város feő uttzáiban".

676 A városon kívül legfontosabb feladatuk az lett, hogy az utakból elszántott földeket a gazdáktól visszavegyék. Felügyeletük alá tartoztak a töltésekre ültetett fák, a hidak, a szőlők közei, azok árkai és a puszták határjelzői, melyek épségéről gondoskodniuk kellett, a hiányosságokat pedigjelenteni.

676 A városkép még ezekben az évtizedekben is eléggé lehangoló lehetett. Kecskemétnek külső megjelenését tekintve „a belvárosban egyetlen igenyes utczája sincs. A házak állanak kiljebb, beljebb, mint a részeg embernek lábai."

677 A XIX. század során felparcellázott részeken már szabályos, egymást derékszögben metsző utcákat jelöltek ugyan ki, de az úttestek minősége ettől még nem sokban változott. Bár a magisztrátus sok határozatot hozott annak érdekében, hogy az utcák tisztaságát és használhatóságát mind a gyalogosok, mind a szekerek számára biztosítsa, ennek évtizedeken át csekély volt a foganatja.

678 „Itt-ott annyira feneketlen a sár, hogy a legkönnyebb terhű kocsi is elakad, úgy a mellékes mint a főutcákon." A gyalogosok is csak úgy tudtak közlekedni esős időben, ha a kátyúkat deszkákkal hidalták át.

679 Még az egyik 1791-ből származó IV. 1504. bl 76. 866.IV. 1504. cl 191. Még 1815-ben is feladatként jelöli meg a tanács: „utcai vermek eltüntetni rendeltettek" IV. 1504. bl 76. 929. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 137-141. SZABÓ Richárd: 1845. 822. Ez a városkép a halmaztelepülés törvényszerű velejárója. A XVIII-XIX. század fordulóján elszenvedett tázvészek nyomán jelentős városrendezés indult meg, szigorúbban ellenőrizték az építkezéseket is, de a városias kép kialakítására még a belvárosban is a század végéig kellett várni. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 137-141., 150-151., 161-163., 185-186., 200., 248-249., 277., 313., 315. „Itt-ott annyira feneketlen a sár, hogy a legkönnyebb terhű kocsi is elakad" SZABÓ Richárd: 1845. 822-823. 675 676 677 678