Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

IV. Közlekedés

került. Az egyik legelső adatunk ilyen építmény létrehozására 1727-ből való.

670 Ezek a hidak legtöbbször fából készültek. Az első kőhíd létrehozásának időpontját nem ismerjük. A második kőhíd építésére a század derekán került sor: 1755. június 8-án „alku lett Kőműves József mesterrel a körösi úton építendő híd végett ... egészen köbül, egy bolthajtással, s olyan formán és módon, amint a vásár mellyéki hidunk vagyon, ti. oly szélű és vastagságú legyen, s illendő magasságú."

671 Tekintettel arra, hogy a várost árok vette körül, a városkapuknál feltétlenül szükségessé vált több híd építése is. A növekvő igények hatására 1783-ban már az egyik kimutatás 33 hidat rögzít a városon belül. 672

Ezek karban tartása nem csekély gondot jelentett a tanács számára. Ezt jelzi, hogy 1802-ben is olyan becslés került a testület elé, amely szerint a „gyalog s szekér hidaknak" olyan rossz az állapota, hogy „helyre hozására mostan 2000 szál fenyőknél több kívántatnék".

673 A makacsul visszatérő gondok hatására a XLX. század elejére arra kényszerült a tanács, hogy „Az utak és az utcák jó karban tartása végett" egy inspektort és két útfelügyelőt alkalmazzon.

674 A következő év elején pedig részletesen szabályozta a testület az utak karbantartását. Ladányi Gergely előterjesztése alapján 1803. január 4-én hozta meg az erre vonatkozó rendeletét. A „már nagyon elromlott utaknak jó állapotba lej endő hozása végett" megerősítették, hogy a két útfelügyelőre hosszabb távon is szükség lesz. Minden vita elkerülése végett ismételten rögzítették az utak szélességét is. Ennek értelmében a Nagykőrösi, a Szentlőrinci, a Szikrai, a Nagyszegedi, a Halasi, a Széktói a Középbudai és a Vacsi utakat 12 öl szélességűre kellett kiegészíteni, ha valahol ebből elvettek. A kevésbé forgalmas utak esetében (Szolnoki, Kecskéi, Csongrádi, Mindszenti, Kisszegedi, Monostori vagy Majsai, Kiskőrösi, és Nyíri utak) 6-12 öl szélességet kellett biztosítani. Külön rendelkeztek a városon belüli utakkal kapcsolatosan. A hatékonyabb ellenőrzés érdekében a várost két részre osztották. A Körösi út és XV. 4. SZABÓ Kálmánnak a tanácsülést jegyzőkönyvekből készített feljegyzése. 1727. 8. old. „Hemző István (házánál) levő Sár Márton bírák uraimék egy hidat csináltassanak. " Az első kőhíd építésének idejére vonatkozóan nincs a adatunk. IV. 1504. b/ 1754-1758. Töredékek. A kőműves „fizetése lészen 60 Rh. ft. egy mása hús, hat véka búza." Ez év október 15-én a másodbirói számadáskönyv bejegyzése igazolja a mester kifizetését. A hídhoz szükséges kő vágásáért 40 forintot és 56 krajcárt fizetett a város. A kőhíd hossza 27, szélessége 3,5 öl volt. IV. 1504. d 190. A korabeli viszonyokra jellemző, ezért említésre méltó az a jelenség, hogy a város tanácsának több alkalommal is foglalkoznia kellett azzal a gonddal, hogy a kutak és a hidak fa anyagát ismételten ellopták, így azok közveszélyessé, olykor pedig használhatatlanná váltak. ÍV. 1504. h/2 453. A várost körül vevő árok mélysége 1,5-3 láb magasságú volt és szélessége 2-7 öl. IV. 1504. d 190. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 138. Az első útfelügyelők fizetése 80 forint, egy öltözet ruha és 20 véka búza volt. IV 1504. b/76. 480.