Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

mesterségének szánta életét. Ha a vagyoni rétegződésüket nézzük, az alábbiakat állapíthatjuk meg. A iparosok közül 14 háztartás nincstelennek, vagyontalannak minősült (5,8%). Minimális vagyon után adózott 66 mester (27,3%). Figyelemre méltó anyagi érték után adóztattak meg 115 kézművest (47,5%). Harmincegyen kimondottan jómódúaknak minősültek (12,8%) és 16 iparos a leggazdagabb, legvagyonosabb réteghez tartozott (6,6%). Közöttük 1 borbély, 1 csizmadia, 1 gombkötő, 2 kovács, 1 lakatos, 1 szabó és 8 szappanos volt. Bár hangsúlyoznunk kell, hogy ezek nem kizárólag az iparuk révén szerezték vagyonukat, de valamiféle kölcsönösség minden bizonnyal létezett az ipari tevékenységük és a mezőgazdasági vagyonuk között is. Azt feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a század derekán az iparosok aránytalanul nagy része tisztes vagyoni körülmények között élt, jelentős vagyonnal rendelkezett, életkörülményeik feltétlenül lényegesen jobbak voltak mint a lakosság atlagáé. Nem kevésbé színes, változatos az iparosok vagyonának szerkezeti összetétele 1780 táján sem. A közel ötszáz nyilvántartásba vett háztartás közül 71 volt teljesen vagyontalan (16,4%). Csak háza volt 98-nak (22,6%). A gazdának számítók között csak szőlő után adózott 172 háztartás (39,7%), bár közöttük 50 család jelentős szőlőt művelt (6-10 kapás) és öten igen jelentős hasznot szereztek évről évre bortermésükből (11-25 kapás). Csak szántóval mindössze 4 iparos rendelkezett. Ugyancsak csekély azok száma, akik kizárólag ló után adóztak: 5 fő. Nem túl nagy szántóval és szőlővel gyarapította bevételét 8 háztartás. Még mindig jelentős azok száma, akik az ipar űzése mellett több irányú termelést folytató mezőgazdasági üzemmel is rendelkeztek, tehát volt szőlőjük, szántójuk és ehhez megfelelő igás jószáguk is (60 fő, 13,9%). Öten szeszfinomítással egészítették ki bevételeiket. Egészében mégis azt figyelhetjük meg, hogy a kb. negyed század során az iparosok vagyona, adóalapja számottevően csökkent. Ez nemcsak az átlagra vonatkozott, hanem a jelentős vagyonnal rendelkezők száma is zsugorodott, arányaiban pedig feltűnően csökkent. Minden bizonnyal igen nehéz lenne a meglévő adatok birtokában ennek okát felderíteni, bár nem lenne reménytelen egy ilyen irányú kutatás elvégzése. Ezzel a megállapítással teljes összhangban áll az a tény, hogy ugyanekkor a vagyontalanok aránya közel háromszorosára nőtt (16,4%). A csekélyke vagyonnal rendelkezők közé tartozott az iparosok csaknem pontosan a fele (49,9%)! Igen nagy mértékben összezsugorodott a biztonságos tartalékot jelentő vagyon után adózók csoportja (28,6%), és majdnem negyedére a jómódúaké (3,5%). Még nagyobb arányban csökkent a kimondottan gazdagoké, akiknek száma 7-re zsugorodott. Míg 1757-ben a két legvagyonosabb csoporthoz tartozott minden ötödik iparos, 1780 táján csak minden huszadik! Ezek olyan feltűnő változások, amelyek kiemelése feltétlenül szükséges, hiszen mögötte komoly gazdasági és társadalmi feszültségek, válságok húzódhatnak meg. Tehát nem indokolatlan annak megfogalmazása, hogy itt.nemcsak a céhszervezet válságáról van szó, hanem ennél lényegesen összetettebb folyamatról. Az okok feltárása viszont túl mutat a