Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

jelen összefoglaló munka keretein, ezzel behatóbban itt nem lehet foglalkozni.

668 A két összeírás feldolgozása és elemzése révén kirajzolódó tendencia a következő évtizedekben is érvényesült. Az 1847-ben összeírt 542 háztartás közt akad ugyan néhány, amely kereskedelemmel foglalkozott, ezek teljes különválasztása nem indokolt, mert az egésznek alig 2-3%-át teszi ki. Az első említésre méltó vonás az, hogy mindössze két nemes található közöttük. Utána legfontosabbnak mindenképpen azt kell minősítenünk, hogy teljesen vagyontalan nincs közöttük. Ez minden bizonnyal annak is eredménye, hogy az adóösszeírás során mellőzték azok nyilvántartásba vételét, akiktől érdemi adót nem remélhettek. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy 1840-ben Csányi János 1183 iparos működéséről számolt be egyik jeles feldolgozásában, és nem valószínű, hogy hét év alatt felére csökkent volna az iparosok száma. De nemcsak ez a feltételezés sugallja az iparosok körében megfigyelhető szegényedés folyamatát. 173 olyan iparost jegyeztek fel, akiknek csak házuk volt (39,9%), és a gazdák között nyilvántartásba vett iparosok között újabb 104 csak kisebb szőlő után fizetett adót (19,2%). Ujabb nagy csoportot képeznek azok, akik szerény házuk mellett valamilyen szőlővel, szántófölddel, tehénnel rendelkezett (181 fő, 33,4%). A kisebb gazdaságot is üzemeltetők száma is csak 42 (7,7%) és nündössze 37 olyan kézműves akadt a polgári forradalom előestéjén, akinek jelentős egyéb vagyona volt, akik az iparon kívül más tevékenységből is számottevő hasznot remélhettek (6,8%) A vagyoni kategorizálás alapján azt állapíthatjuk meg, hogy Kecskeméten a forradalom előtt az iparosok aránytalanul nagy része minimális vagyon után fizetett adót, megélhetését csaknem teljesen vagy kizárólag iparuk űzéséből remélhette (83,2%)! Kisbirtokosnak volt mondható 55 fő (10,1%). A jómódúak között csupán 26 iparos található (4,8%) és csak 10 olyan iparos, illetve közöttük néhány kereskedő akadt, akit valóban gazdagnak lehetett mondani.

669 E folyamat kiemelése során feltétlenül arra is kell utalnunk, hogy nemcsak negatív jellegű ez, mert a polgárság egy nagy hányadának fokozatos szegényedését érzékelteti, hanem bizonyos pozitív vonást sem tagadhatunk meg tőle, hisz a kézművesség és a mezőgazdasági tevékenység mind egyértelműbb szétválásának is tanúja lehetünk, és ez mind társadalmi-politikai, mind pedig technikai-műszaki szempontból előre mutató is. Az elemzés alapjául IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b iparosokra vonatkozó három része szolgált. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 199l/a 102-103.