Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

B l A kézművesek kapcsolata a mezőgazdasággal Közismert, hogy a falusi és a mezővárosi kézművesek kezdettől fogva több szállal kötődtek a mezőgazdaság különböző ágához. Bár Kecskemét a legnépesebb mezőváros volt, mégis a megélhetési lehetőségek keresése és a rokoni kapcsolatok egyaránt arra késztették a kézműveseket, hogy az anyagi haszonszerzés e lehetőségeit ne hagyják ki, annál is inkább mivel a felvevőpiacuk mindig is eléggé behatárolt volt. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy céhekbe csak olyan mestereket vettek be, akik teljes jogú lakosok voltak, azaz saját házuk, telkük volt, vagy igen régen megszerezték a városban a letelepedési jogot. 1707-ben az iparosok között 8 zsellért vettek nyilvántartásba, ők tehát más házában béreltek maguk számára lakást. Közülük négyen kizárólag iparral foglalkoztak, négyen kisebb szőlővel is rendelkeztek. A 46 háztulajdonos iparos közül csak hatan voltak, akik kizárólag mesterségük gyakorlásából éltek meg, negyvenen pedig kisebb-nagyobb szántóval és szőlővel rendelkeztek. A 21 törpegazdán kívül, akik csaknem kivétel nélkül egy-két kapás szőlő után fizettek adót, akadt 9 kisbirtokkal rendelkező is, és tízen voltak közöttük olyanok, akik jelentős mezőgazdasági vagyonuk után is adóztak, ebből komoly jövedelemhez is jutottak. Érdemes utalni arra is, hogy ekkor még az iparosok között nemes nem található. Bizonyos változás a század derekán már jelentkezett. Egyrészt két nemes is fizetett adót mesterség űzése után, az egyik ötvös, a másik szappanos volt, és mindkettő jelentős mezőgazdasági birtok tulajdonosa is volt egyben. 1757-ben már a csaknem harmadfélszáz nyilvántartásba vett iparos között igen jelentőssé vált a vagyoni tagozódás. 14 iparosnál semmiféle adóalapot nem rögzítettek mesterségükön kívül, tehát ezek zsellérek voltak. Csak ház után adózott 40 iparos, házzal rendelkezők közül csak szőlő után 63. Ezek között viszont már volt 21 olyan, aki jelentős mennyiségű terméséből rendszeres jövedelemre tett szert, és egy fő a korabeli viszonyok között feltűnően nagy szőlőbirtokot művelt. Tíz olyan mesterembert vettek nyilvántartásba, aki valamilyen állat, ló, tehén, egyéb szarvasmarha vagy juh után is adózott. Közülük 5 fő kisbirtokosnak minősült. Csekélyke szántója után egy iparosra vetettek ki adót. A mezőgazdasági feldolgozóiparban is érdekelt volt 3 fő malom, vagy szeszfinomítás terén. Akadt 62 olyan mester is, aki az ipar mellett teljes mezőgazdasági üzemet is működtetett, volt szántója, szőlője és megfelelő igásállata is. További 21 fő kisebb nagyobb méretű növénytermesztés mellett a rideg állattartásból is hasznot húzott. Újabb 22 a különféle növénytermesztéssel együtt a mezőgazdasági feldolgozóiparban, az állattartásban egyaránt érdekelt volt. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a 242 iparos közül 188 valamilyen formában a mezőgazdasággal kapcsolatban állt, nagyobb részük pedig több szálon is, tehát Kecskeméten az iparosok aránytalanul nagy része vagy a fizetőképes kereslet csekély volta miatt, vagy a mezőgazdasági tevékenység viszonylag nagyobb haszna miatt nem kizárólag