Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

szóródás. A Jászkun kerületben csak 92, a Hajdú kerületben 79, Szabolcs megyében 78, Békésben 72 lakos jutott egy kézművesre.

658 Kecskeméten a fejlődés üteme nem volt ugyan ennyire kedvező és látványos, de a kiindulópont sem volt olyan rossz mint a jelzett területeken. 1851-ben Kecskeméten 39834 lakost írtak össze, ugyanakkor Csán3d szerint a negyvenes évek elején 1183 kézműves dolgozott a városban, tehát egy iparosra 33,7 lakos jutott.

656 Ez az arány lényegesen kedvezőbb mint a környező vidéké. Ez nyilvánvalóan azzal járt, hogy egyfajta vonzáskörzet jött létre, melyen belül a helyi iparosok különféle igényeket ki tudtak elégíteni. Ismételten hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ezt nem szabad túlbecsülni, még kevésbé idealizálni. Célszerű röviden kitérni arra, hogy Kecskeméten az iparosokat milyen osztályokba sorolták. 1830-ban Pest megye közgyűlése az összeírás végett kiküldött deputátiónak azt adta meg normaként, hogy csak azokat a kézműveseket lehet az első classisba sorolni, akik öt-hat, vagy ennél több legénnyel dolgoznak állandóan, és áruikat az országos vásárokon értékesítik. Ilyen iparosokat Pest és Buda kivételével nem találtak a megyében, így Kecskeméten sem. A másodikba azokat a mestereket sorolták, akik állandóan három legénnyel dolgoztak, a harmadikba azokat, akik egy-két legényt alkalmaztak, valamint ide sorolták azokat is, akik kizárólag maguk dolgoztak.

657 Ennek alapján a küldöttség Kecskeméten és Nagykőrösön két másodosztályú iparost regisztrált. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az 1769-ből fennmaradt töredék szerint az I. tizedben is csak egy másodosztályúnak minősíthető mestert találunk, és mivel itt élt a legmódosabb iparosok zöme, minden bizonnyal alig egy-két további másodosztályú iparost lehetett találni a többiben. E tekintetben a polgári forradalomig kevés változás történt. 1847/48-as összeírás lajstromaiban 2 első osztályú, 17 másod osztályú és 446 harmad osztályú iparost vettek nyilvántartásba. Tehát megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a mezővárosok a rendi társadalmon belül eléggé behatárolt keretek között tudtak az ipar és a kereskedelem számára felvevő piacot biztosítani. Ez a szint viszonylag alacsony volt, és távolról sem tartott lépést a mezővárosi lakosság anyagi gyarapodásával. Ki kell viszont egészítenünk mindezt azzal, hogy Kecskemét Pesthez viszonylag közel lévén, és a reformkorban gazdasági és kulturális téren azzal mind szorosabb kapcsolatot teremtve, az igényesebb lakosok megrendeléseiket, beszerzéseiket Pesten bonyolították le. EPERJESSY Géza: 1967. 74-75. CSÁNYI János: 1840. 79. EPERJESSY Géza: 1967. 92. Itt célszerű még utalni a vármegye 1839-es, korábban már idézett adóösszeírással kapcsolatos határozatára. IV. 1504. cl 203.