Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

ily módon tartós és méreteit tekintve igen jelentős piacról beszélhetünk. Bár az alapvető élelmiszereket, gabonát, lisztet, élő baromfit, bort stb. feldolgozatlanul, vagy félig feldolgozott állapotban szállították a reformkorban a pesti piacra, a mindinkább differenciálódó igényeknek megfelelően egyre több készárut is elő tudott állítani a paraszti háztartás. A polgári forradalmat megelőző évtizedekben sertéshúst, különféle tartósított hústermékeket, zsiradékot, kenyeret, többféle tejterméket, aszalt gyümölcsöt stb. tekintélyes mennyiségben szekereztek fel a pesti piacokra a még mindig reménytelenül rossz utakon. A helyi piacra ugyancsak kellő mennyiségben jutott ezekből a háziasszonyok által készített termékekből. A házi iparral, a népi iparral kapcsolatos rövid felsorolás távolról sem teljes, hisz elsődlegesen azokra a területekre utaltunk, amelyek az árutermeléssel valamilyen formában kapcsolatban álltak. Részben már a népi gyógyászat és a néprajz területére tartozna a házi gyógyszertárak feltöltésének módja, a ruházkodással és a táplálkozással kapcsolatos tevékenység egész sora. A háziiparral éppen csak határos, de mindenképpen az ipari tevékenységhez kapcsolódik néhány olyan munka, amelyet már régtől fogva űztek ezen a vidéken is. Ezek közül a gubacs gyűjtés a tímárok és a cserzővargák munkáját segítette, de külföldre is jelentős mennyiséget szállítottak az országból. Nem kevésbé fontos volt a széksó söprése, amelyet a szappanfőzésnél hasznosítottak. Bár a város gazdasági életében nem igazán nagy horderejűek ezek, de jelentőségüket minden esetre érzékelteti, hogy a pusztabíró rendszeres kötelességei között rögzítették a széksó söprése utáni dézsma beszedését, és Bugacon 1844-ben 400 forintért vették bérbe a széksó seprésének a jogát.

647 Röviden érdemes még utalni egy olyan mesterségre, amely mind nélkülözhetetlenebbé vált. A vízben szegény tájon a kutak készítése mind a lakosság ellátása mind a fokozatosan belterjesebbé váló állattartás miatt, a lassan megszerveződő tűzrendészet és a fokozatosan erősödő higiéniai követelmények miatt is fontossá vált. Már a XVIII. század derekán komoly értéket jelentett a kút egy birtokon. A városban pedig egyenesen közügynek számított, hogy az egyes tizedekben és a piacokon legyen kellő hozamú és vízminőségű kút. Egy ilyen kút sorsának alakulása a magisztrátus döntései között is előkelő helyen állott: „A nagytemplom előtt való kút, miután igen jó forrású, ilyenre pedig a városnak nagy szüksége van, fennhagyatván, téglával kirakatni rendeltetett." A kereskedők is hajlandók voltak áldozni kutak ásására, ha ezt a tanács anyagiakkal nem győzte. Czollner Mihály, Horváth János, Miskolczi Miklós s több helybeli kereskedő kérelme folytán a piaczon egy kút készítés elrendeltetett oly módon, hogy annak fenntartásáról a folyamodók gondoskodjanak."

648 A IV. 1504. h/2 247-251., illetve IV. 1504. cl 1844. VI. 7. ÍV. 1504. b/ 76. 159-160. Ezt a kutat nevezték Zöld-kútnak, és bő vize miatt igen becsülték.