Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

különféle csordajárásokban, a jelentősebb erdőtelepítések során a város éppúgy készíttetett kutakat mint az egyes tizedekben is.

649 3. A kézművesek anyagi viszonyai Al A kézművesek aránya a mezővárosi társadalomban Magyarországon viszonylag csak késői időszakban készült országos felmérés az iparosok számának megállapítására. Az 1777. évi összeírás alapján 13934 céhbeli mester, 12316 segéd és 4671 inas, tehát összesen 30921 iparos dolgozott városainkban. A korabeli jeles közgazdász, Berzeviczy szerint ekkor Magyarországon csak minden 242. lakosra jutott egy kézműves.

650 Kecskeméten az iparosokat elsődlegesen az adóztatás végett írták össze, tehát csak azokról az iparral vagy azzal is foglalkozó háztartásokról van tudomásunk, amelyek olyan értékeket állítottak elő, hogy azok már adókötelesnek minősültek. Nem csoportosították tehát a céhekben dolgozó, vagy azon kívül tevékenykedő iparosokat. Tekintettel arra, hogy az adóösszeírások a háztartások számára vonatkozóan adnak leginkább megbízható adatokat, célszerűnek látszik elsődlegesen ezen egységeken belül megállapítani az arányokat is. A tárgyalt kor elején, 1707-ben az adózás céljából nyilvántartásba vett teljes jogú helyi háztartások száma 663 volt, közülük 55 olyan, melynek feje iparral, vagy iparűzéssel is foglalkozott. Nem történt említés sem az inasokról sem a segédekről. Nem ismerjük pontosan a város lakóinak számát sem. Tehát a háztartásokból kiindulva állíthatjuk, hogy a háztartások 8,3%-át alkották, így minden 12 háztartásra jutott egy iparos. Természetesen kevésbé kedvező lenne az arány, ha személyekre vetítenénk ki, illetve a nem adózókat is beszámítanánk. Bár 1757-re az adózásnál figyelembe vett iparosok száma csaknem látványosan nőtt, 242 háztartást vettek nyilvántartásba, valójában fél évszázad alatt nem változott a társadalmon belüli arányuk: 8,3% maradt, egy iparosra pedig továbbra is 11,87 háztartás jutott. Valamivel előnyösebb lett a helyzet a század vége felé. 1769-ből fennmaradt egy összeírásnak az első tizedre vonatkozó része. Ennek alapján legalábbis ebben a tizedben elég pontos képet kapunk az egyes mestereknél alkalmazásban lévő legények és inasok számáról.

651 Annyi megszorítást, illetve kiegészítést célszerű még rögzíteni, hogy a legtöbb iparos az első tizedben lakott, és a többi tizedbeli iparosok között viszonylag kevesebb volt a gazdagabb, több alkalmazottat foglalkoztató. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ebben a tizedben a 38 mester 16 inast és ugyancsak 16 legényt foglalkoztatott. Tehát a legények és az inasok száma együttesen sem érte el 649 ÍV. 1504. hl 76. 160-183. 650 EPERJESSY Géza: 1967. 64-65. 651 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 228.