Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

Ebbe a folyamatba széles körben kapcsolódtak be a helybeliek, de a nagyobb szakmai hozzáértés birtokában más településről valók, sőt külföldiek is szerephez jutottak. 1809-ben Franz János, morvaországi cserépmestert fogadta fel a város. „Fizetése pedig lészen 10 forint, minden ezer téglától 5 ft. 15 krajcár. Ezen felül minden 10 ezer cseréptől vagy téglától két véka búza. Előre 5 öl tűzifával fog felsegíttetni. Jövőre azonban tűzi anyagról maga lesz köteles gondoskodni."

633 A városban újból és újból pusztító tüzek, a kényelmesebb és tartósabb lakások iránti igény bővülése és egy jelentős társadalmi réteg fizetőképességének növekedése révén az építkezés mind szélesebb körűvé vált. A különféle anomáliák és a nyomukban fakadó panaszok arra késztették a magisztrátust, hogy 1833-ban egy átfogó rendeletben szabályozza a tégla és a cserép égetését. „1. Hogy mivel a tégla és cserépnek jósága főképpen a téglavetők ügyességétől s a földnek értelmes kiválasztásától függene, arra való nézve szükségesnek véli, hogy a pénztár terheltetése nélkül a részben való felügyelés polgármester úron kívül a maga részéről kinevezendő két tagokra, mint állandó küldöttségre bízattasson. 2. Hogy a város határán található minden téglavetők név szerint összeírattatván, azok közül mesterségeiket folytatni csak azok engedtessenek meg, kik azokban való jártasságoknak tökéletesen esméretesek, a fentebbi pont alatt kinevezendő küldöttségnek engedelme nélkül megtelepedtek pedig kitiltassanak. 3. Hogy a vályogvetők a téglavető helyektül szükségképpen elkülönböztessenek, s a vályogverőknek állandó putrik építtetése ne engedtessen meg, hanem azok télre haza parancsoltassanak. 4. Hogy az 1. pont alatt kinevezett küldöttségtől függjön egyszersmind a téglaverő helyeknek alkalmatos helyre leendő elrendeltetések, s ha kik netalán helyeiket változtam kívánnák, az a felügyelő küldöttségnek tudtával történjen meg, hogy így azok a kiásott gödröknek behúzására is köteleztethessenek. 5. Hogy a tégla és cserépmértékek a város bélyegével megjelöltessenek, hogy így minden visszaélések meggátoltatván, a kiégett tégla hosszúsága egy lábat, szélessége a fél lábat, vastagsága pedig 3 hüvelyket megüsse. 6. Hogy az eddig gyakorlott visszaélések és csalfaságok meggátoltassanak, a kiégett téglák 3 rendbeliekre osztassanak fel úgy, hogy az első osztályban csak a jó kiégetett és válogatott téglák jöhessenek, a fogyatkozottabbak pedig a 2-ik és 3-ik osztályba jóságok mineműségéhez képest két osztályra osztasson fel. 7. Hogy a tégla vagy cserépégetőknek addig tégláikat vagy cserepeiket eladni szabad ne legyen, míg a küldöttség meg nem vizsgálja. A téglának és a cserépnek árát is szinte a küldöttség határozza meg."

634 IV. 1504. b/ 76. 345. ÍV. 1504. h/2. 458-460. A város időközben a téglakészítéssel, főként pedig annak forgalmazásával kapcsolatos monopóliumát igyekezett, megszilárdítani. Bár az egyházak újból és újból kaptak kedvezményeket a téglaégetésre, így pl. a görögkeletiek is, akik számára 1839-ben a tanács téglaégető helyet jelölt ki, de a forgalmazást már nem engedélyezte. A piaristáktól is 1814-ben megvonta a korábban hosszú időn át biztosított kedvezményt. IV. 1504. b/ 76. 351. és 347.