Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

nyersanyagok a város határában meg is termettek. 1791-ben P. Kovács Péter azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy engedélyezze számára egy sörház építését. Ezt azzal utasították el, hogy egy hatvani sörfőző megelőzte Őt ennek kérésében. Az elutasítás oka minden bizonnyal másban keresendő. A város a jelentős haszonnal kecsegtető üzletet nem akarta magánkézbe juttatni, hanem maga kívánt egy városi sörfőzdét létrehozni. 1793-ban Hacker nevű pesti ácsmesterrel meg is egyeztek, aki vállalta, hogy 4500 forintért felépíti azt. Ugyanekkor megegyeztek Petz János serfőzővel is, hogy vállalja annak üzemeltetését.

613 A következő évek során a termelés be is indult, és a tanács mind gyakrabban kényszerült a termék forgalmazásába beavatkozni. A tényleges haszon úgy látszik nem a város kasszájában csapódott le, hanem az élelmesebb vállalkozóknál. Ezért 1793-ban kénytelenek voltak elrendelni, „hogy a sert hordónként magános házakhoz csak bírói engedéllyel, ellenjegyzés mellett lehet kiadni, akóját 1 forint és 36 krajcárért. Néhány hónappal később az eredménytelenség miatt és a további visszaélések meggátlása végett kénytelen volt a tanács a sörfőzés ellenőrzésére felügyelőt alkalmazni. Hiába történt a következő évben áremelés, amelynek hatására hordónként 2 forintot kértek, érdemi haszon kevés csapódott le a város kasszájában.

614 A vállalkozáshoz fűzött remények minden bizonnyal jókora csalódottsághoz vezettek, amire az utal, hogy 1809-ben egy bérlőre kívánták bízni a vállalkozást. Szulinay Mátyás ceglédi számtartó december 27-én arról értesítette a tanácsot, hogy egy sörfőző jelentkezett nála, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy megvegye a kecskeméti főzdét. A város ennek eladására ekkor még nem gondolt. Célszerűbbnek látszott a főzdét bérlőnek átengedni. Ez olyan feltétellel vállalta az üzemeltetést, hogy a városban csak hat helyen mérnek sört, és azt tőle vásárolják. 1828-ban viszont kénytelen volt panasszal élni, hogy a szerződésben foglaltakkal szemben lényegesen több helyen is mérik a sört, így ő jelentősen károsodik.

615 A minőséggel a vevők meg lehettek elégedve, mivel a kecskeméti sör iránt nemcsak a városon belül volt nagy a kereslet, hanem a környező települések közül is több itt szerezte be szükségletét. Innen szállították Nagykőrösre, Ceglédre, Abonyba is a mind népszerűbb italt. 1831-ben Zobolay István árendálta ki a sörfőzdét hat esztendőre, évi 5011 forintos összegért. Ez azt jelzi, hogy egyrészt igen jelentős kapacitással dolgozhatott az üzem, másrészt pedig azt is, hogy a haszonkulcs is figyelemre méltó lehetett. A kolerajárvány viszont keresztezte számítását. Ezért a következő évben a bérleti díj csökkentéséért folyamodott, mivel „a múlt esztendőben uralkodott epemirigy nyavalya miatt... egész két hónapig ser nem méretett". Elszenvedett sérelmei között felsorolta még: „Mivel Kőrös. Czegléd, Abony és Irsa várossai többé a sert nem innen, hanem Kőrösről 613 IV. 1504. b/ 76. 873-879. 614 IV. 1504. b/ 76. 364-365. 616 IV. 1504. d 196.