Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

Ezzel csaknem egyidőben Dallos Hajagos Józsefnek engedték meg, hogy Péteri pusztán a Dong éren „patakmalmot" építsen. Néhány héttel később ugyanott Kusz István számára biztosította a tanács, hogy a Péteri pusztán lévő tavon malmot építhessen. Alig néhány hónappal később rögzítették a tanácsi jegyzőkönyvben, hogy Labanc János a Dong ér vizén malmot épített. Joggal tételezhetjük fel, hogy a malmok működtetéséhez elegendő víz és megfelelő igény is lehetett a város e távoli pusztáján.

682 A következő évtizedek során a Tiszán is szaporodtak a vízi malmok. 1789-ben Túróczi János és Nádi János kérelmezte, hogy a Tiszán malmot építhessen, 1820-ban pedig a magisztrátus elrendelte a Tiszának a város birtokában lévő szakaszán magánosok által felépített malmok összeírását, hogy egyrészt a tulajdonjogot tisztázzák, másrészt az adókat szabályszerűen ki tudják róni.

683 Ezek teljesítményéről sajnos adatokkal nem rendelkezünk, de ezek is tisztes hasznot hozhattak gazdájuknak, ha évtizedeken át őröltek, és számuk is gyarapodott. Azt már csupán az érdekesség kedvéért is célszerű megemlíteni, hogy 1748-ban még a sekély Gátér vize is meghajtott egy vízimalmot.

584 A hagyományos szárazmalmok és a vízi malmok mellett több szélmalom is szolgálta a városban az őrletni kívánó gazdákat. Szabó Kálmán az egykori tanácsi jegyzőkönyvekre hivatkozva azt állítja, hogy már 1706-ban is forgatta lapátkerekét egy szélmalom Kecskeméten.

585 A századfordulón pedig leírása szerint már két szélmalom is működött itt, amit a város később eladott. Okára minden bizonnyal a Dugonics András által feljegyzett szólásmondás meggyőzően utalhat: „Kevés a haszna mint a kecskeméti "szélmalomnak.

586 Számuk jelentősen csak a 20-as években nőtt meg, ugyanis 1826-ban hat malom számára adott el telket a város közel három ezer forint értékben. Minden bizonnyal haszonnal is tudták ezeket üzemeltetni, mivel a nagy kelendőség miatt a város kénytelen volt a szélmalmok számát 17-ben maximálni.

687 A nagyszámú malom és ha lassan is, de fejlődő technika lehetővé tette, hogy a növekvő igényeknek mind jobban eleget tudjanak tenni. Ezt elsődlegesen a malmok egyfajta specializálódásával tudták elérni. Tomó Sándornak már 1776-ban engedélyezte a tanács, hogy kásamalmot építhessen. Ezekben az évtizedekben maga a város is tartott fenn ilyen malmokat, de a század végén haszonbérbe adta azokat. 1790-ben Hirhager Mátyás kapott engedélyt, hogy udvarában pitlis malmot állítson fel, 682 583 5 84 585 586 IV. 1504. b/ 76. 244-245. ÍV. 1504. b/76. 231. és 169. XV. 22. Szilády I. 79. XV. 4. SZABÓ Kálmán: 1986/e 395-396. Feljegyzi még, hogy velük kapcsolatosan további közmondások is születtek: pl. „Okos mint a kecskeméti szélmalom", az ugyanis mindig hallgat. IV. 1504. d 168. A hozzájuk fűzött remény valószínűleg túlzottnak minősült, és különösebb hasznot nem hozhattak. Legalábbis erre utal a tanács 1840. április 3-án hozott határozata, amely mentesítette a szélmalmokat az adó alól. IV. 1504. b/ 76. 249. és 261.