Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

amely a finomabb liszt készítését tette lehetővé. Ugyanabban az évben Kovács Péter is engedélyt kapott hasonló malom építésére. Ezek száma is később számottevően növekedett.

588 Engedély alapján csaknem bármely társadalmi csoport tagja működtethetett malmot. Erre az esetek többségében a gazdák vállalkoztak, de több esetben a város maga is készítetett malmokat. A tisztségviselők közül is többen igyekeztek kihasználni a haszonszerzés ezen formáját.

589 De volt malma a városban Harsányi István prépost plébánosnak és a piaristáknak is.

590 A XLX. században a malmok számának nagymérvű növekedése miatt mind több vállalkozó kérését tagadta meg a tanács, hogy az éles konkurrenciát el tudja hárítani.

591 Ha nagy teret engedett is a magisztrátus a magán kezdeményezéseknek, a malmok feletti ellenőrzésre mindig nagy gondot kellett fordítania, mivel a lakosság legszélesebb rétegeit érintette közvetlenül minden esetleges rendellenesség. A molnárok keresetét és a malmok hasznát éppúgy szemmel tartották mint a hiteles mértékek használatát vagy az ünnepi munkaszünet megtartását. 1777-ben a búzamalmokban a molnároknak a malom hasznának negyed része járt, vagy ha készpénzért kívántak szolgálni, 12 forintot kaphattak esztendőnként.

592 Az esetek nagy részében a malmok az őrölt gabona után vámot szedtek. Ez részben a megyék rendelete, részben a termés mennyisége alapján változott. Kecskeméten 1811-ben a magisztrátus úgy határozott, hogy az őrölt gabonának nem 15-öd, hanem 13-ad részét szedhették vámként a molnárok. 1830 táján Kiskunhalason a szélmalmok 12-ed, a szárazmalmok 13-ad részt vámoltak.

593 A malmok átlagos hasznára következtethetünk abból is, hogy Somogyi Ferenc 1810-ben a város kásamalmát évi 300 ft-ért bérelte.

594 Halason a kisebb szélmalmokban a vámból származó kereset 80-120, a nagyobbaknál 100-200 mázsa volt. A XLX-XX. század fordulóján kölesből egyik-másik szárazmalom 3-400 vékányit is keresett.

595 A jól működő malmok haszna kétségtelenül jelentős lehetett. Ezt dokumentálja az a külső búzamalom is, amelyet 1813-ban a város eladott, és Fekete János 5500 forintért vett meg. Ugyanebben az évben az un. belső kásamalma pedig 4350 forintért talált gazdára.

596 IV. 1504. hl 76. 229-237. és 252-260. ÍV. 1504. hl 76. Sátor Péter nótárius pl. 1800-ban kért malom számára helyet. 237. 1806-ban Szomor Máté városi fiscális folyamodott malomhelyért, 1810-ben pedig Kiss Márton szenátor számára jelöltek ki malomhelyet. 237-241. ÍV. 1504. hl 76. 237-238. IV. 1504. hl 76. 243. 1812-ben Ácsai Antal árpakása őrlésére alkalmas malmot kívánt építeni, de engedélyt nem kapott, mivel erre a célra a közönséges malom is alkalmas, melyből a városban elegendő van. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 89-90. 1777. január 31. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 163. 1811. április 26. NAGY CZIROK László: 1959. 28. IV. 1504. hl 76. 241. NAGY CZIROK László: 1959. 3. és 28. A szerző minden bizonnyal a régi értelemben vett mázsára, száz fontra (kb. 56 kg.) gondolt. ÍV. 1504. hl 76. 343. 588 589 590 591 592 593 5 94 595