Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

minősültek, és csak a századfordulón oldódtak meg részben ezek a problémák. A görögök-szerbek már 1790-től teljes jogú tagjai lehettek ugyan a városnak, de a zsidók még a reformkor végén is csak külön engedéllyel vásárolhattak házat vagy egyéb ingatlant. Éppen ezért a görög kereskedők külön „compániába" szerveződtek. A zsidó iparosokat sem fogadták be soraik közé a keresztények. Ezért 1844-ben külön folyamodványt nyújtottak be a városi tanácshoz, amit kisebb módosítással az el is fogadott. E szerint „egy jótékony egyletet kívánnak alakítani, mely a rend fenntartását, egymás iránt követendő kölcsönös segedelmezést, szűkölködő társaik s legényeik s tanítványaik ápolását tartalmazza", amely 19 pontban foglalta össze a legfontosabb követelményeket. A helybeli zsidóság soraiban ekkor már 2 tímár, 2 szobafestő, 2 szabó, 2 pipaszerelő, 1 szűcs, 1 bádogos, 1 cipész, 2 sapkás és 1 üveges található.

564 2. A kézműipari termelés fontosabb területei a / A termeléshez kapcsolódó mesterségek A városban megtelepedett több tucatnyi ipar áttekintése csak megfelelő csoportosítás révén lehetséges. Elsőként célszerű azokat az iparágakat érinteni röviden, amelyek a termeléssel közvetlen kapcsolatban állottak, a különféle termelési eszközök, szerszámok készítését, javítását végezték. A kovácsok a hódoltság korától kezdve az egyik meghatározói voltak a termelésnek. Számuk bizonyos ingadozástól eltekintve folyamatosan növekedett. Bár a több mint félszáz kovács tevékenysége nélkül csaknem napokon belül megbénult volna a város, mégsem mondhatunk semmi olyan különlegest munkájukról, ami csak Kecskemétre lett volna jellemző. Ugyanilyen fontos, de semmiképpen sem különleges munkát végeztek a bognárok, akik a közlekedési és szállítási eszközök gyártását végezték, a bodnárok és a pintérek, akik a szőlő és borfeldolgozáshoz szükséges eszközöket állították elő, a szíjgyártók, akik az igavonó jószágok számára a legfontosabb szerszámokat készítették stb. Itt kell legalább megemlíteni a kötélgyártókat, a lakatosokat, a puskaműveseket, nyergeseket is, akik fontos foglalkozás, illetve művelet számára készítették termékeiket. A városban tehát gyakorlatilag minden olyan ipar fellelhető volt, amely a mezőgazdasági és a kézműipari termelés biztonságos működtetéséhez szükséges volt. Ezek a kézművesek viszont általában csak a helyi igényeket elégítették ki. Bár néhány mesterséget űzők áruikkal megjelentek a szegedi és a pesti vásárokon is, de a közvetlen környező 564 Ö KOVÁCS József: A zsidók szerepe Kecskemét polgárosodásában 1746-1867. 1990. 118.