Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

komoly tehernek, vagy legalábbis zavarónak találták. Ezért jelentős számban voltak azok, akik nem tettek eleget ezeknek a követelményeknek, és ezért vált szükségessé a jelentős nagyságú anyagi-pénzbeli büntetés. A csizmadiáknál, a szűcsöknél, a kovácsoknál az istentisztelettől való távolmaradást egy font viasszal, a takácsoknál és a kőműveseknél 20 krajcárral büntették, ami kb. egy napi munkabérnek felelt meg. A vallásos tevékenységbe való aktívabb bekapcsolódás érdekében az egyes céhek saját templomi zászlót és gyertyát készíttettek. A katolikus parókia vezetői ismételten felléptek a céhek ünneprontásai ellen. P. Telek József 1764 körül kifogásolta a magisztrátushoz írott levelében: „mivel pedig a kecskeméti céh béliek tegnapi jeles napon nem tsak elmulasztották az úr napi parancsolt processiót, hanem magukat ő felsége parancsolatja ellen" is vétettek. Még a protestáns iparosoktól is meg kívánta követelni a katolikus egyház ünnepeinek megtartását.

563 A jámborság és a valláserkölcs gyakorlása sajnálatosan nem zárta ki a türelmetlenséget és a gyűlölködést, ami több céh mindennapjához hozzátartozott, és évtizedeken át súlyos belső feszültségek kiindulópontja lett. 1760-ban a csizmadia céhen belül keletkezett súlyos ellentét, mivel a protestánsokat nem akarták bevenni, illetve amikor erre sor került, arra akarták őket kötelezni, hogy a katolikus vallás szabályait tartsák be. A takácsokat a szabályzat egyik articulusa arra kötelezte, hogy „akármilyen hitetlenek legyenek", a római katolikus istentiszteleteken vegyenek részt. Szerencsére távolról sem minden céh járt el így. A kerékgyártók szabályzata valláskülönbség nélkül lehetővé tette a belépést. A szappanosok is csak azt kötötték ki, hogy az illető keresztény legyen. A XLX. században már azt mondhatjuk, hogy csak a törvényesen bevett vallások valamelyikéhez kellett tartoznia a céh tagjának. Szerencsésen liberalizálódott több korábban követett antihumánus szokás, előírás. A kerékgyártók pl. Kecskeméten 1802-ben szabályzatukba bevették, hogy „a bizonytalan születésű" gyerekek is tanulhatják a szakmát. A magánélet minden mozzanatára kiterjedt a céh befolyása. Az inas szabadidejének eltöltésétől a legények szórakozásán át a mesterek családi életének minden fontosabb eseményénél jelen volt a szervezet. A kereszteléstől a temetésig szankciók és büntetések vezérelték, irányították a céh minden tagjának lépését. De nemcsak a katolikusok és a reformátusok között jelentkezett olykor komoly ellentét. Az ütközések fellelhetőek voltak a görögkeletiekkel és a zsidókkal is. Ezek az ellentétek annál inkább élesek voltak, mivel nemcsak a mesterség gyakorlása során felmerülő érdekek ütköztek, hanem az iparosok és a kereskedők érdekellentétei is jelentkeztek velük kapcsolatosan. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy hosszú időn át mindkét felekezet hívei idegen állampolgárnak 663 jy 1504. ÓV 4/8 A páter indulatos levelében a tanácsot is megfeddte, és egyik határozatát, amelynek szövegét a piacon kifüggesztették, letépte, és arra akarta kényszeríteni a testületet, hogy a jegyzóTcönyvből is töröljék az 1764. szeptember 4-i határozatot. Egyben azt is követelte, hogy az ünnepek megszegéséért kivetett pénz az egyháznak adják át.