Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

görögöknek a mesterségükhöz tartozó termékek árusítását. Követelésüket a tanács azzal az érvvel hárította el, hogy a céhszabályok már 18 év óta érvényben vannak, és hasonló panasszal eddig még nem léptek fel.

557 Ezzel az indokkal nem értvén egyet, korábbi sérelmeiket újabbakkal megtoldván, a pesti szűcsöket hívták segítségül azzal az indokkal, hogy a céhszabályzatot a városban megsértik, „az görögök, arnoltság, ráczság, de kivált istentelen zsidóság" felvásárolják a különféle bőröket. Mivel a budai szűcscéh egyetértő tiltakozása sem járt eredménnyel, a kecskeméti céh a földesurat kereste meg panaszával, hogy tőle nyerjen védelmet a kontárokkal és a kereskedőkkel szemben. Az ügyben végül is az úriszék döntött: Ennek értelmében nemcsak a szűcsöknek, hanem a kereskedőknek is lehetett a termelőktől bőrt vásárolni egyenként is nemcsak kötésenként, azaz százasával. Nem volt hajlandó az úriszék korlátozni a különféle portékák adásvételét sem. Azt ugyan megengedték, hogy a kontárokkal szemben fellépjenek, de leszögezték, ahogyan a szűcsök vidékieknek is eladhatják áruikat, ugyanúgy vásárolhatnak a kereskedők is vidéken.

558 A céheknek a mezővárásokban és falvakban mind jobban érvényesülő fejlődést gátló szerepét dokumentálja a szűrszabók 1811-ben megfogalmazott panasza: „némely fiatal mesteremberek új szabású, kerek, hosszú galléros szűröket akarnának készíteni." Mivel azt luxusnak tekintették, „az azokat viselőknek nemcsak káros, de veszedelmes is" azok készítését és árusítását megtiltották. Tehát a legrigorózusabban ragaszkodtak a régi, megszokott formákhoz, kizárva még a minimális módosításokat is.

559 Több szempontból is figyelemre méltó az asztalos céh tagjainak 1847-ből való panasza, amely az 1840-es reform pozitív hatásának érvényesülését jelzi. A kontárok a városban igen elszaporodtak, azok a céhkiváltságok ellenére legényeket és inasokat tartanak, áruikkal az országos és hetivásárokon is megjelennek. Vannak, akik az 1 pengő forint remeklési díjat lefizetik, de remekelni nem hajlandók. A tanács a felsorolt panaszokra úgy reagált, hogy a kontárok kötelesek a vásárokon külön árulni, de a jelenlétüket nem tiltotta meg. Nem volt hajlandó általános tilalmat megfogalmazni a felhozott sérelmekkel kapcsolatban, hanem ragaszkodott a személy szerinti feljelentéshez.

560 Esetenként a tanács teljesítette a céh kérését, ha azt kellően indokoltnak találta, és nem sértette intézkedésével a lakosság ellátását. 1826-ban, amikor a kötélgyártók azt panaszolták, hogy Klopka Péter, aki sem vándorláson nem vett részt, a mesterségben pedig járatlan, nincs letelepedési engedélye sem, ráadásul a helyi mestereknek az volt a véleménye, hogy „mi is ezen városban elegendő számmal vagyunk és IV. 1504. hl 76. 473. IV. 1504. d 187. IV. 1504. hl 76. 482. IV. 1504. hl 69. 243-244.