Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

megerősített azon tanácsi végzés értelme felől, mely által az asszonyoknak olyan varrások tételére szabadság engedtetett, melyeknek végbe vitelire a természettől alkalmatossá tétettek, szünet nélkül való villongás lévén, az egyik igen szoros, a másik pedig nagyon széles és tágas magyarázatban kívánván venni, annakokáért, hogy az asszonyok se terjeszkedjenek adott engedelmeken kívül, a szabó mesterek se zárják el engedett szabadságuktul, és ekképpen mind a czéhbeli privilégiumnak sértődése eltávoztasson, mind pedig ezen dolgokban a fólsőség rendelésinek és sok versengésnek vége szakadjon, illendőnek ítéltük közöttük a következő rendszabást tenni, úgymint: l-o. Pruszlikot mindenféle len, kender és szőr matériábul halhéj nélkül, ha viaszkos vászon lészen is benne, szabad lészen az asszonyoknak készíteni, egyedül a teveszőr, tredroth, selyem és aranyvirágú matériák kivétetvén, melyekből munkálkodni teljességgel tiltatik. 2-0. Avitt selyem, vagy akárminemű materiábúl való munkálkodás megengedtetik. Nemkülönben: 3-o. Mindenféle kötény varrásra szabadság adatik. 4-o. Hasonlóképpen nyomtatott vászonbul, fél rásábul és ezeknél olcsóbb materiákbul szoknyát is varrhatnak. 5-o. Kiroltozott akárminemű szoknyát körülkeríthetnek és beszeghetnek. 6-0. Ezekben nem foglalt, szabók által akar férfinak, akar asszonynak vagy gyermeknek és leánzónak tétetni szokott pénzért való varrások a k(irályi) privilégium értelméhez képest kontároknak szabott büntetés alatt az asszonyoknak tiltatnak, mely végezésünket, ha a felek vele meg nem elégszenek, a fölsőség bölcs ítélete alá alázatossággal terjesztjük."

656 A XLX. században újabb területen jelentkezett a konkurrencia, ami miatt a tanácsnál panasszal éltek, amelynek szövegét a rendkívül szegényes forrásanyag miatt ugyancsak érdemes bővebben idézni: „a regementnek szabója azáltal, hogy ő a publicumnak számára is dolgoztat és szabó legényeket határtalan móddal nagy rendetlenségben s szabadságban tart, mind a contribuens népnek, mind minekünk és céhünknek tetemes kárára és sérelmére vagyon, mert 1. Hat vagy több szabó legényeket csupán csak a lakosság számára készítendő munkák végett tartván", akiknek katonai szállást is biztosít, s akik nem is igazán igényesen dolgoznak. 3. „A szabadság nagy lévén, minden legényeink, sokszor a legjobb legényünk, bennünket elhagynak." A 4. pontban azt panaszolják, hogy ezek a legények a vevőket is magukhoz csábítják. Végül azzal vádolják a mestert, hogy a legényeket korhelységre és rendetlenségre szoktatják. Kérik tehát a tanácsot, hogy annyi legény tartását engedélyezze számára, amennyi a katonai igények kielégítéséhez szükséges.

566 A szúcsök is ismételten késhegyig menő harcot folytattak anyagi érdekeik megvédéséért. Legalábbis erre enged következtetni az a néhány adat, amely ezzel kapcsolatosan fennmaradt. 1744-ben céhszabályzatuk 6. és 7. paragrafusára hivatkozva azt kérték, hogy a tanács tiltsa meg a 555 22 gzilády Károlynak az 1775-1783. évi protocollumból való másolata. II. LXV. 1783. február 7. 556 IV. 1504. cl 195. 1826.