Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

helyett, a céh sorsát érintő tetteket mind gyakrabban váltották fel a pótcselekvések. Talán a szervezeti élet jogi kereteinek őrzésénél is fontosabb volt a céhek számára a különféle érdekvédelem. Ezek hatékonysága, eredményessége közvetlenül is befolyásolta a mesterek és háztartásuk életkörülményeit. Az érdekvédelem tengelyében kétségtelenül a különféle monopóliumok megvédése állott. Ahány céh, szinte annyiféle ütközési lehetőség merült fel időről időre. A tanács gyakran nehezen megoldható helyzetekbe került. Ez történt 1758-ban is, amikor a különféle mesterek azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy tiltsa meg a görög kereskedők számára azon cikkek árusítását, amelyeket a városban is előállítanak. Tekin. tettel arra, hogy „mind s mind a városi lakosoknak tapasztalható fogyatkozások vagyon abban, hogy a mesterembereket, ha mikor valamit vásárolni akarnának, házaiknál keresni vagy nem érkeznek, vagy nem is talállyák. Annak okáért ezután minden mester emberek valakik azt kívánják, hogy az ő műveik a görögök által a piaczon ne áruitassanak, minden héten két napon, úgymint kedden és pénteken délig kirakodjanak, és limitatió szerint áruljanak. Melyet ha nem cselekszenek, azon művek árulására a görögök fel fognak szabadíttatni."

646 Tekintettel arra, hogy mindig is az egyik legnépesebb céh a csizmadiáké volt a városban, az ő érdekvédelmi kezdeményezéseikről maradt fenn az ezirányú források sajnálatos pusztulása után a legtöbb adat. Már a XVII. században több alkalommal ütköztek a kereskedőkkel és a kontárokkal. A város lakosságának ellátása érdekében a földesúr már ekkor elhárította érdekeik egyoldalú érvényesítésére tett kísérleteiket, kisebb teret engedve a kontárok működésének és a kellő választék megteremtése érdekében továbbra is engedélyezte a kereskedőknek, hogy szattyán csizmákat árusítsanak.

547 A városban élő vargákkal szemben is kitartó harcot folytattak. 1749-ben még nyilván nemcsak Varga Mátyással, hanem több más versenytársukkal szemben is el tudták érni, hogy a tanács igen nagy szigorral lépjen fel. Őt ugyanis, mivel a csizmadiák privilégiumát megsértette, börtönre büntették és három társa vette ki kezességre, kötelezvén magukat arra, ha az elítélt 15 napon belül nem fizeti ki a 12 forintos büntetést, maguk tesznek eleget a követelésnek.

548 Nyilván ez az érdekütközés is mint annyi más a céhes keretek között, lényegében feloldhatatlanná vált, újabb és újabb kölcsönös vádaskodáshoz vezetett. A vargák a tanács határozataival szemben a város legnagyobb földesurához fellebbeztek jogaik megvédése érdekében. A Koháryak felügyelője, Sass Imre a vargáknak szolgáltatott igazat: „Bizonyos lévén az, hogy a nemes felső vármegyékben is a paraszt bakancsokat a varga mester emberek szokták készíteni, de csupán magok által készített bőrből. Karmazsinból és másféle bőrökből való deli csízmákat pediglen a csizmadia mester emberek." Ezért megtiltotta a csizmadiák 646 XV. 9. 1758. március 9. 547 XV. 22. Szilády: I. Koháry-levelek, 1677. december 25. 648 XV. 9. 1749. december 3.