Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

szemben csak a város bírájához lehetett fellebbezni. Megkülönböztetett szerepet kapott a céh életében az atyamester, aki a legények képzésében, nevelésében járt elől. Ezért feddhetetlen magánéletűnek kellett lennie. Rendszerint az ő házánál gyűltek össze, és ő olvasta fel, magyarázta számukra az articulusokat. O gondoskodott a jövevény legényekről, hogy legyen kinél elhelyezkedniök. Hosszú időn át fontos szerepet kapott a látómester, aki a minőségre figyelt mind a műhelyekben, mind a piacokon eladásra szánt áruk esetében. 0 bírálta el a remekeket, tartotta figyelemmel a kontárokat. Tevékenységéért kisebb ellenszolgáltatásokat is kapott. Sorrendben a jegyzőt kell említeni, aki vezette a céh könyveit a gyűléseken és kiállította a tanuló- és mesterleveleket, végezte a céh hivatalos levelezését. Rangban az utolsó tisztség volt a szolgáló mester, aki rendszerint a fiatal mesterek közül került ki. O hívta gyűlésbe a mestereket a tábla körülhordásával, a céh parancsát végrehajtotta, az adósságokat begyűjtötte, a mulatságoknál felszolgált. Kötelessége volt még az ittas mesterek hazaszállítása is. E terhes tisztségtől igyekeztek megszabadulni, de csak jelentős pénzzel válthatták meg. A végzett munkáért az egyes tisztségviselőket kisebb javadalmazás is megillette. A molnárok 1819-es számadáskönyve értelmében az öreg céhmester 15, a kis céhmester 15, a nótárius 15, a két szolgáló mester 8-8 forintot kapott. Némely céhben újévkor is kaptak honoráriumot. A gyűléseken minden mesternek meg kellett jelennie, különben büntetést kellett fizetniök. Több céh hetenként összegyűlt. A törvénytevő napot a főcéhmester házánál tartották. A gyűlések egyik legfontosabb elemét a szabályzat felolvasása jelentette, amelynek a jobb megismerését ily módon érték el. Annak nem ismerése nem mentesítette a mestereket a büntetés alól. Az egyes céheken belül eltérő címen, de igen sok féle alkalommal kellett fizetni legénynek, mesternek különféle nagyságú összeget. Ezekből a céhládába komoly summák is összegyűlhettek. A céhládát három lakattal zárták, és a kulcsok a komisszáriusnál, a céhmesternél és az al-céhmesternél voltak. A céhládában tartották az összes fontosabb dokumentumot hitelesítő eszközöket. Itt volt található a céhlevél, a pecsétnyomó és a levelezés éppen úgy, mint a céh pénze. A legrégibb pecséttel a szabók rendelkeztek: 1585-ből. Csak néhány évvel volt fiatalabb a szűcsöké: 159l-es,dátummal. A csizmadiákén 1656, a kovácsokén 1750, a takácsokén 1769, a lakatosokén pedig 1742 volt bevésve.

645 Miként már utaltunk rá, a céhek egykori számottevő önállósága fokozatosan olvadt, és a különféle hatóságok gyámkodása mind egyértelműbbé vált. Ebből adódóan a formalitás vált meghatározóbbá a döntések 545 Miként már utaltunk rá, az egykor csaknem teljességében fennmaradt céhes iratok a Il.világháború során eltűntek, így a kézműiparra vonatkozóan szinte kizárólag csak szórványadatok állnak rendelkezésünkre. Éppen ezért SZABÓ Lászlónak, a kecskeméti céhekre vonatkozó feldolgozása egyenesen forrásértékűvé vált. A céhek életére és szervezetére vonatkozó adatok nagyobb részét munkájából merítettük.