Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

b I Szervezeti életük A céhek virágkorából visszamaradt hagyományoknak megfelelő belső szervezet sok elemét fellelhetjük még a XVTII-XIX. század során is Kecskeméten. A céh legfőbb irányítója a céhmester volt. Néhány céh két mestert is választott. Ezek közé tartoztak a szűcsök, a szabók, az asztalosok, a takácsok és a molnárok. A kovácsok a XVII. században három céhmestert is választottak. A legtöbb céh különféle követelményekhez kötötte a mesterré történő megválasztást. A szabók 1660-tól való articuhisa szerint csak házas embert lehetett céhmesternek megválasztani. Ugyanitt azt is előírták, hogy az egyik évben katolikust, a másikban reformátust kell választani. A vallási türelem előmozdítása értelmében a csizmadiáknak is a tanács 1742-es határozata értelmében a céhmestert és a kis céhmestert évenként ugyancsak felváltva a két vallás egyikéből kellett választaniuk. A XVIII. századtól a céhkomisszárius irányításával történtek a választások. A kovácsok Mária Teréziától 1773-ban kapott céhlevelében részletesen szabályozva volt a választás módja is. E szerint három jelöltet kellett állítani, és közülük választhatták meg mesterüket a legtöbb kapott szavazat alapján.

544 Nem ritkán az egyes választások igen nagy feszültségek között zajlottak le, amit esetenként a vallási ellentétek is gerjesztettek. A szűcs céh 1800-ban tartott választásán olyan erős volt a két vallás hívei között az összeütközés, hogy a választást nem lehetett megtartani, és a tanács közbeavatkozását kérte a két fél. A választások időpontja céhenként változott, de rendszerint valamely ünnepnapra esett. Az ötvös-, a szűcs- és a szabócéh Szent György napjához kötötte a ceremóniát. A takácsok korábban pünkösd, később az új esztendőhöz igazodtak. A szappanoscéh Vízkereszt napján, a tímárok január 10-én tartották a választást. A céhmester a választást követően esküt tett. Az eskü szövege néhány ponton eltéréseket is mutatott. A szappanosok pl. még külön polgári esküt is tettek a főbíró előtt. Az ötvös céhmester azt fogadta meg, hogy a szegényeknek és a gazdagoknak egyaránt igazságot fog szolgáltatni, a szabóké arra esküdött, hogy törvényes úton fog járni. A céhmesteri teendők elvállalása nemcsak megtiszteltetés, hanem kötelesség is volt, a megválasztás elől nem lehetett kitérni. A szappanos céh azzal büntette a tisztséget elhárítót, hogy három napra megfosztotta a mesterség űzésétől. A céhmester feladata igen szerteágazó volt: az egymás megbecsülése, a különböző villongások elhárítása, a céhgyűléseken a mesterek és a legények közötti rend fenntartása, az engedelmesség megkövetelése, mind terhes kötelességnek is minősülhetett. Feladatkörébe tartozott az inasfelvétel is. Az ötvösök megkövetelték tőle, hogy rendszeresen ellenőrizze termékeik minőségét. Parancsait utasításként kellett végrehajtani. A kovácsok hét forinttal büntették az ellenszegülőket, és ítéletével 544 Ezek az iratok sajnos a II.világháború során eltűntek, adataikat csak a szakirodalom őrzi.