Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

Mesterség Zsellér Gazda Összesen Mesterség nincstelen törpegazda törpegazda kisgazda középgazda nagygazda Összesen Pintér 2 1 1 1 5 Puskaműves 1 1 Rézműves 1 1 Rostakészítő 1 1 Süveges 1 2 3 Szabó 8 1 10 15 3 37 Szappanos 1 1 1 8 1 2 14 Szíjgyártó 2 1 5 3 1 12 Szűcs 1 1 7 10 1 2 22 Szűrszabó 1 2 1 1 5 Takács 4 2 26 17 49 Tapasztó 1 1 Tímár 1 1 Vadász 1 1 Varga 2 1 9 5 17 Vásznas 1 1 Összesen: 71 29 187 124 15 7 433 A céheknek a belső szakmai mozgást, gazdasági fejlődést gátló szerepe a század végén egyre nyilvánvalóbb lett. Birodalmának megreformálására törekvő kalapos királyunk, II. József a rá jellemző következetességgel kívánta ezt az ellentmondást is felszámolni. Ezért 1785-ben rendeletben szüntette meg ezt a szervezetet. Halála után az 1790/91-es országgyűlés a rendi kiváltságokat védelmezve sorra számolta fel azokat az előremutató intézkedéseit is, amelyek kétségtelenül a polgárosodást és ezen keresztül a gazdasági fejlődés egészét szolgálhatták volna. A régi keretek visszaállítása ellenére a céhek nem tudták betölteni azt a szerepet, amit a korábbi évszázadokban nekik szántak. A mesterséges életre keltés és életben tartás csak arra volt jó, hogy a rendi kiváltságok birtokosai még néhány évtizeden át némi hasznot tudtak húzni ügyeik irányításából. A megállíthatatlan hanyatlást nem tudták ellensúlyozni az újabb és újabb központi és helyi rendeletek sem. A Helytartótanács 1805-ben rendelettel szedette be a céhek szabályzatát. A velük kapcsolatos reformok 1813-ban kezdődtek el. Ennek során 1815-ben Kecskeméten is összegyűjtötték a céhleveleket, és ezek másolatát megküldték a vármegyének. A céhek anyagi áldozattól sem riadtak