Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

előállítása, és ezen a vidéken mindig is bőségesen állott rendelkezésre megfelelő mennyiségű virág a tenyészidő alatt. Mégis igen sajátságosan csak a hódoltság korából maradt fenn néhány olyan adat, amely a városban található kaptárok számára elfogadható módon utal. Ennek is az az oka, hogy csak ekkor vették figyelembe az adóztatás során, és később éppen ezért nem készítettek róluk összesítőket vagy egyéb feljegyzéseket. A török defterek tanúsága szerint 1546-ban 500, 1562-ben pedig már 3500 méhkasra vetettek ki Kecskeméten adót. Később a lakosság számának növekedésével, több szántóföldi növény (bükköny, lucerna, repce, napraforgó stb.) elterjedése, főként pedig az erdők, különösen az akácosok telepítése után a korábbiaknál is lényegesen kedvezőbb piac és feltétel alakult ki, tehát nem kételkedhetünk a méhészet széleskörű elterjedtségében. cl Selyemhernyó Kevésbé ősi, de egy meghatározott időszakban annál inkább szorgalmazott tevékenység volt a selyemhernyótenyésztés, amely a polgárosodó város lakosai közül sok tucatnak biztosított újabb bevételt. Ezt a foglalatosságot a központi hatalom is melegen támogatta. A város egyik első, e témával foglalkozó statútuma 1778. június 5-én kelt. „A galatákat készítő lakosoknak, hogy eperfaleveleket a felséges intimatum szerént az eperfákat tartó lakosoktól pénzen vehessenek, parancsoltatik oly módon, hogy fák gazdái magok requirálják, nem pedig a cselédek által, és a fákat teljességgel meg ne fosszák, sem a faágakban kárt ne tegyenek. Hogy pedig a gazdák őfelsége által limitált áron adjanak, fog publicaltatni."

466 Fokozatos népszerűsödésére vall, hogy 1823-ban a Csongrádi kapu mellett egy jelentős epreskert számára jelöltek ki helyet,

467 ahol három év alatt 900 eperfát telepítettek. Igaz ugyan, hogy „ a város némelly politikai bajai miatt azok használatlan állottak,

468 de néhány év múlva az újabb nekibuzdulás újabb felvirágzást eredményezett: a társaságba szerveződött tenyésztők 1834 márciusában a városban 2000 db. eperfát ingyen osztottak szét a város lakosai között ingyen. Ugyanebben az évben Simonyi János tanácsnok, a társaság elnöke megfogalmazta a magisztrátus számára is célkitűzéseiket: „a már jó foganattal beültetett epreskertekben a selyembogár tenyésztését megindítsák, hogy a gyengébb erejűeknek is foglalatosságot szerezzenek, hogy az ezen foglalatosságául eredő hasznot mindenek által megkívántassák... Mivel czélja a Selyem Bogár tenyésztő IV. 1504. a/2. Szilády Károly feljegyzései II. 1788-ból maradt fenn a város levéltárában egy magyar-német nyelvű nyomtatott anyag is, amely a tenyésztés népszerűsítését szolgálta. A Pest vármegye kiadásában megjelent négy oldalnyi tájékoztató részletesen szól a tenyésztésről és a felvásárlásról, a feldolgozás módjáról egyaránt. IV. 1504. cl 189. IV. 1504. b/76. 946. CSÁNYI János: 1840. 87. 467 468