Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Társaságnak időről időre nemcsak számos eperfákkal, hanem másfajta hasznos fákkal is szolgálni a nagyközönségnek ... Szándéka az említett Társaságnak még az is, hogy az Epresbe méheket is szerezzen."

469 A fenti célok érdekében fordult azután Simonyi János a tanácshoz, hogy megfelelő épületet is építsen ezen a helyen a város számukra. A kért kamra épület 1835-ben el is készült.

470 A következő évben a kellő anyagi alap biztosítása érdekében 150 részvényes társ fogott össze 5 pengő forint részvételi díj befizetésével, kik között jelentős számban voltak a város előkelői is. A társaság tagjai „maguk közül egy fő-igazgatót, s egy pénztárnokot választván." Vágner nevű budai inspector irányításával mind szakszerűbben végezték munkájukat. Az első években nem kedvezett a szerencse a vállalkozóknak, mivel először egy májusi fagy, a következő évben a hűvös májusi esők miatt nem tudtak megfelelő mennyiségű levelet biztosítani a hernyók számára, harmadik alkalommal egy gombás betegség károsította a leveleket, de a szorgalom és a kitartás eredményeként így is az utolsó évben „már három mázsa gubót adott el az egyesület."

471 Érthető, hogy a valóságos felvirágzás újabb épületet igényelt, és hamarosan 15 holdnyi további területet telepítettek be eperfával. A nekibuzdulás olyan jelentős körben ment végbe, hogy külön statútumban kellett ismét szabályozni az eperfalevél szedését annak érdekében, hogy az inzultusokat elkerüljék a fák tulajdonosaival. A szépen beindult tenyésztést a szabadságharc során a városra nehezedő katonai megszállás zúzta szét. Az orosz és az osztrák hadsereg katonái a fák nagy részét kivágták, tönkretették. Ezt követően csak 1857-ben indult meg ismételten a szervezett tenyésztés.

472 6. Vadgazdálkodás AI Halászat Nem szigorúan az állattartáshoz tartozik ugyan, de a téma ismertetésekor megkerülhetetlen a halászatra történő utalás, amely ekkor még lényegesen több embert érintett, és a táplálkozásban jóval nagyobb szerepet kapott mint napjainkban. Az akkor még szabályozatlan Tisza, a különféle szikes tavak és vadvizek ma már elképzelhetetlen bőségben kínálták a különféle vízi élőlényeket. Tekintettel arra, hogy rendkívül kevés ilyen témájú feljegyzés maradt ránk, csak egy-egy utalásból, véletlenül fennmaradt ajándékozásra, vagy adásvételre utaló adat alapján alkothatunk hozzávetőleges képet az egykori állapotokról. 1692-ben Sőtér viceispán a budai főkomisszárius számára ma már elképesztő mennyiségű, ötszáz teknősbékát kért, aki azoknak az árát hamarosan meg is küldte a tanácsnak. IV. 1504. cl 171. 1834. nov. 18. IV. 1504. b/76. 178-179. CSÁNYI János: 1840. 87. BALLÁ JánoB: Kecskemét, 1896. 37-38.szám.