Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

következő fél évszázad általános gazdasági fejlődése révén arányuk csaknem 7%-ra nőtt, de a birtokukban lévő juhok aránya már 33,2% lett. 1780-ban a lakosság 3,9%-át alkotó gazdagnak minősülő háztartások kezében a korábbihoz hasonló arányú birka volt (33,8%). A későbbi bő félévszázad azután az ezirányú vagyon erőteljes koncentrációját mutatja: 1847-ben a lakosság 2,25%-át alkotó nagygazdák tulajdonában volt a juhok 41,2%-a. Külön is érdemes szólni a helyi nemesek részesedésének változásairól. 1757-ben is már a lakosságnak mindössze 0,76%-át kitevő nemes háztartások a juhállomány 5%-át birtokolta. 1847-ben pedig a családok 2,8%-át jelentő nemesek a juhok kb. 20%-ával rendelkeztek. További említésre méltó vonás az, hogy míg ezen összeírás időpontjában a paraszti háztartások esetében csak minden tizennegyedik, a nemesek között pedig minden negyedik háztartás birtokolt juhokat. Ugyancsak nem elhanyagolható adat, hogy míg a paraszti háztartásoknál átlagosan csak 100, a nemeseknél 200 darabból tevődött össze az állomány. Kétségtelen, hogy mindez nem csekély mértékben járulhatott hozzá a nemesség vagyonának az átlagosnál jóval nagyobb és gyorsabb növekedéséhez. 5. Az állattartás egyéb területei AI Sertéstartás A forrásaink által megvilágítható időhatárok között ezen a tájon is ismert és kellő eredményességgel űzött foglalkozás volt a sertéstenyésztés. Mégis a máig ismert legelső összeírásokban viszonylag kevés számú állat után fizettek a helybeliek adót. 1546-ban 50, 1562-ben is csak 347 darab jószág után. Ezen állatfajnak a környéken való elterjedtségét viszont jól érzékelteti az a tény, hogy 1562-ben Cegléden 975, a szomszédos Nagykőrösön pedig 1250 sertés után vetettek ki adót. Tekintettel arra, hogy ezeken a településeken is igen alacsony volt az előző összeírás idején a számuk, pl. Cegléden csak 25, Nagykőrösön pedig 50, valószínűvé teszi, hogy valamilyen helyi csapás szoríthatta ilyen alacsonyra számukat, vagy az erdők, tölgyesek szűkössége szabott itt szigorúbb korlátot.

446 Közrejátszhatott az is, hogy a sertésnek közismerten nagy a vízigénye. A múlt század közepéig háromféle sertést lehetett fellelni a nálunk meghonosodott állományban. A szalontai mindenekelőtt a mocsaras vidékeken, a bakonyi pedig a makkoltatást biztosító tölgyesekben vált kedveltté. A korszak végefelé mind szélesebb körben tenyésztették a Balkánról hozott mangalicát.

447 A sertéstenyésztés évszázadok óta rendkívül fontos helyet kapott a magyarországi lakosság élelmezésében. Valójában a különféle 446 MÉSZÁROS László: 1979. 83-84. 447 BALASSA Iván: 1988-1989. 240-248., illetve GAÁL László: 1966. 321.