Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

legalább a céh tagjai között rendet lehetett volna tartani.

438 A juhászok egy része ezt a lehetőséget azonnal arra kívánta felhasználni, hogy nagyobb sérelmeiket orvosoltassák a tanáccsal. Egyik kérésük az volt, hogy a nagyobb gazdáknál szolgáló, és több bojtárt tartó juhászok a rendeletekben megfogalmazott kereteknél nagyobb számban tarthassanak juhokat. Érthetően előtérbe kerültek a szakmai ellentétek is. A kérelemben külön pontban rögzítették, hogy „a fejős juhász csak fejős juhokat őrizhessen, ... a meddő juhász pedig csak meddő juhokat." A közrend javítását a magisztrátus oly módon képzelte el, hogy a gazdák csak a céhbe tartozó juhászokat alkalmazhatják. A tervezet szövege egyértelművé teszi a közigazgatás igyekezetét. „1. A juhászcéhbe csak azokat lehetne bevenni, akik vagy helybeli származásúak, vagy akiket jámbor magaviseletük miatt ennek lehetne nyilvánítani ... 2. Csak azok lehetnének tagjai, akik súlyosabb vétket nem követtek el. Felső határ: 25 pálca büntetés, vagy egy hónapi rabság. 3. Bojtárnak csak helybelieket és jó erkölcsű személyeket fogadhatnak ... 4. Miként a többi céhnek is van commisszáriusuk, a juhász céhnek is legyen atyamestere, vagy hasonló előjárója ... 7. Mivel az országban tudtunkkal nem igen vágynak organisait juhász céhek ... a juhász mesterséget úgy is meg lehet tanulni, hogy az illető nem vándorol ... Elég lenne bizonyítványukat megmutatni, hogy már 6 év óta szolgálnak ... Remeklés helyett elég lenne kérdésekre megfelelően válaszolniuk ... ezek a juhok betegségeinek a gyógyítására vonatkoznának elsődlegesen."

439 Tekintettel arra, hogy ez a szervezet mindenekelőtt a gazdák és a közigazgatás érdekeit képviselte volna, és nem volt tekintettel a juhászok igényeire, csak tervezet maradt.

440 CI Társadalmi szerepe Kétségtelen, hogy a több tekintetben is hasznot hozó juhászat akkor értékelődött fel igazán a kecskeméti gazdák között is, amikor a gépekkel dolgozó textilipar számára mind nagyobb mennyiségben volt szükség a megfelelő nyersanyagra. A korábbi századokban a juhok húsa, tejterméke és bőre legalább akkora hasznot eredményezett mint a gyapja. A merinó fajta elterjedésével az egykori arányok merőben átrendeződtek, és a gazdaságosságot elsődlegesen a gyapjú hozama határozta meg. A gyapjú előállítási költsége ezen évtizedekben meglepően alacsony volt. A juhokat rendszerint olyan legelőkre terelték, amelyek más állatok számára alkalmatlanok voltak. Tarlókon, ugarokon csaknem ingyen éltek a juhok. Az ugarokat olyan hasznosan lehetett bekapcsolni a termelésbe, hogy több helyen ez a tény meghosszabbította a háromnyomásos termelési rendszert. Valójában a gazda számára a tényleges költség csak a pásztor 438 Ezekben az évtizedekben más vidékeken is felmerült ez az igény. Krasznahorka környékén működött már ilyen juhászcéh. GAÁL László: 1966. 191. 439 IV. 1504. d 170. 1829. szeptember 9. 440 E témával is részletesen foglalkozik SZABÓ Kálmán: 1986. 161-165.