Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Mivel pedig a következő évek nem az ügyek megoldásához, hanem a feszültségek további fokozódásához vezettek, 1774-ben újabb fellebezés került a főszolgabíró asztalára. Ebben a sértett felek kiemelték, hogy „... mi nem hárman vagy négyen vagyunk, hanem tizenhatan birkatartó lakosok ..." Védekezésül ismét azt hangoztatták, hogy „... mostan is vannak Kecskeméten harminckét falka juhok, minden falkában pedig két ezernél több vagyon, és így mintegy hetven ezer juhok csak a gazdáké igen könnyen lehetnek itten ..." Erveik között felsorolják, hogy Deák Mihály szenátornak 1200 magyar juha van, fiának, az ugyancsak szenátor Mihálynak 1000, másik fiának Jánosnak 1500, újabb fiának Istvánnak 600 darab.

401 A város gazdái között a juhtenyésztésen belül keletkezett konfliktus olyan hullámokat vetett, hogy a szolgabíró az egyes tizedek lakóinak véleménynyilvánítását is igénybe vette, hogy a peres felek között egyértelműbben tudjon igazat tenni.

402 A gazdáknak az alábbi kérdésekre kellett válaszolniuk: 1. Meg egyez e azon az egész tized, hogy birkák a város lakosai által tartassanak, vagy pedig inkább a magyar juhok tartásához ragaszkodnak, s mi okbul? 2. Feleilyenek meg arra: hogy ha az magyar juhoknak az közlegelő mezőt járni megengedik, mért tilalmazzák azon legelő mezőt a birkátul? 3. Azt állíttyák a birkások: hogy hasznosabbak az birkák mint az magyar juhok, mért nem akarnak tehát birkákat szerezni? 4. Azon instantia, melly az birkák tartása ellen Felséges Asszonyunknak nyújtatott, megegyezett abban a közösség, vagy csak a tanács magátul cselekedte, és most megegyeznek e abban?" A véleménynyilvánítás lebonyolításáról pontos feljegyzésünk nincs. Az eredményére is csak egy statútum szövege alapján tudunk következtetni, amely a királynői akarattal megerősített kompromisszum létrejöttét sugallja.

403 „Az magyar és német juhok tartásának rendi: 1. Senki ennekutánna sem magyar sem német juhokat árendában ne tartson, hanem régi szokás szerént és bérért szolgáló juhászokat tartván, úgy használlyon magának. 2. Valakik istállót, házat vagy egyéb épületet az közlegelő mezőn állítottak, onnét pusztítsák el, és saját földgyeikre vigyék által, és így a communitas értése nélkül az magok juhainak különös hasznára az közlegelőt ne fordítsák. 3. Az német juhokat kiki olly számba 401 ÍV. 1504. cl 162. A következő évben a tanács reagált „Városunk belső csendességét felforgatni kívánó 16 birkatartó gazdáknak" beadványára, és bár túlzottnak minősítette az általuk felsorolt adatokat, 35 ezerben határozták meg a városban lévő magyar juhok számát. A vita lezárásához hozzájárult az is, hogy a királynő 1774. június 27-i rendelete biztosította a birkák szabad tartását, de a kedélyek végleges lecsillapodása még évekig váratott magára. 402 IV. 1504. cl 162. 1775. január 3. Tekintettel arra, hogy a szavazás megszervezése és a kérdések a paraszti demokrácia figyelemre méltó megnyilatkozási formája, célszerű azt bővebben idézni. 403 ÍV. 1504. cl 162. 1775. Mivel az állattartással kapcsolatos problémák sorát érinti, hasznosnak tartjuk a teljes szöveg közlését, annál is inkább, mert még nem került publikálásra. A német juhokon természetesen a merinói juhot, más szóval a birkát értik.