Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
tegye, hogy az magyar juhokat tartó hozzájok hasonló gazdáknál többet ne tartsanak, hogy az lakosok közt megegyező igaz proportio tartassák. 4. Elles ideitől fogva egész kaszálásig mind a két rendbeli juhokat lehet az köz pascuumon fejni, kaszálás után pedig kiki az maga fejős juhait tulajdon földgyeire által fogja vinni. 5. A több juhok és bárányok Szent György naptul fogva az communitashoz tartozandó és más külső pusztákon szabadon legeltessenek. 6. Nyíráshoz és koshányáshoz mind a kétféle juhok a közlegelőkön jönnek bé a városra, melyeknek végben vitelével az távol levő pusztákra kihajtatnak. 7. Valamint az eddig való szokás szerént, úgy ezután is, kik földet nem bírnak, juhot sem tarthatnak, kivévén az juhászokat, kiknek bérekben az gazdák bárányokat szoktak adni. 8. Azon kevés nagyobb értékű gazdák, kik ez utóbbi esztendőkben ezer juhot tartottak, ennek utánna nem többet 800-nál fognak tartani, akikhez a német juhtartó gazdák is kötelesek lesznek magukat alkalmazni. 9. Mindnyájan valakik eddig német juhokat tartottak, vagy ezután fognak újra tartani, Eő Felsége kegyelemes parancsolatjához képest az előbbeni módhoz és rendtartáshoz mint az magyar juhaik tartattak legeltetésben, fejetésben és nyíretésben tartoznak magokat alkalmaztatni. Sőt az meddő, ürü és bárányoknak nyáján való tartásokat az magyar juhoknak eddigi rendi szerént szorossan meg fogják tartani." A juhok számának korlátozása nem véletlenül került előtérbe. 1774. december 18-án „birgés uraimék juhaik összeolvastatván" több esetben igen jelentős állományt rögzítettek az összeírok. Monostoron Szeles Györgynek 900, árendásainak 667, Vacson ugyancsak Szeles Györgynek 1200, árendásainak 400, Vacson Szeles Györgynek egy másik falkában 400, árendásainak 524, Borbásszálláson Kiss Jánosnak 1100 és árendásainak 750 birkáját stb. írták össze. Tehát a dúsgazdag Szeles Györgynek legkevesebb 2500 juha volt és hozzá hasonló vagyonnal többen rendelkeztek a városban. 404 Az ellentétes érdekek között a hivatal döntése ellenére tovább folyt a harc, és gyakoriak voltak az átlövöldözések. Még a város leggazdagabb és többször is hivatalt viselt gazdái sem menekültek meg a komoly inzultusoktól. Szentkirályi Pál 1778-ban a tanácshoz benyújtott instanciájában keserűen fogalmazta meg, hogy „a szóval való perlekedések és ellenkezések az két ellenkező felek között nem békességes egyezséget, hanem inkább egymás ellen való nagyobb s nagyobb gyűlölséget és ezt következő félelmes üldözést is magukkal hoznának", és emellett súlyos anyagi kárt is okoztak. Személy szerint azt panaszolta, hogy a birkák tartását illetően a város és a megye ellentétes döntéseket hozott, és ebből számára komoly anyagi kár keletkezett, mivel a drágán vett birkáitól meg kellett szabadulnia. Ráadásul „a köznépnek ellenem való botránkozásával minden tanácsi hivatalomtul meg fosztattam" Ezért azt kérte a magisztrátustól, hogy kárát térítsék meg, és helyezzék vissza korábbi tisztségébe. 405 404 ÍV. 1504. cl 162. 406 IV. 1504. cl 162.
