Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

1794-ben a város 50 paripa lovat adott át, de mivel ennek megfelelő számú tenyészállatot a ménes nem tudott adni, 13 árát pénzben váltotta meg. 1780 és 1802 között 98 remonda ló került ki csak a város méneséből. Igaz, hogy ez idő alatt a mustra lovak száma 416 lett, az elhullás pedig a mai viszonyokhoz képest meghökkentően nagy: 336 db. A következő években is feljegyeztek néhány jelentős eredményt. 1808-ban Otsai Szabó János főszolgabíró kért méneses kancái közé a kecskeméti ménesből egy szilaj csődört. Ugyanebben az évben az egyik soproni katonai egység vett 10 lovat Kecskemétről.

369 Bár a szűkebb választási lehetőség is biztosan közrejátszott, de tény, hogy a szabadságharc alatt is több alkalommal vásároltak itt lovakat a honvédség különféle alakulatai számára.

360 1820 táján a városi ménes létrehozásakor már tudatosan törekedtek megfelelő minőség biztosítására. Éppen ezért két mént Bánffy báró erdélyi méneséből, másik kettőt pedig Mezőhegyesről vásároltak. Bugacra Eszterházy gróf sárosdi méneséből hoztak fedezőmént. A lakosok lovainak nemesítésére is gondot fordított a város. 1822-ben olyan határozatot hozott a magisztrátus, hogy gazdánként egy-egy „egészséges és jó fiat nevelő anya Kanczák az e végett kirendelendő Deputatio által az illető gazdáknak jelenlétében" kerüljön sor. A kiválasztott 28 kancát ezután a város ménesébe csapták.

361 1840 táján Mezőhegyesen a város a gazdasági bizottság javaslatára újabb két mént vásárolt „... a gazdálkodó lakosok általános használatokra, s így lovaik nemesítésére ..."

362 Ezek az erőfeszítések nem váltak általánossá. Az igényesség csak viszonylag szűk körben érvényesült. Mivel pedig a város a 20-as évek végén ismét felszámolta ménesét, és mindössze néhány mént tartott meg abban a hiszemben, hogy ez is elegendő lesz a város lóállományának javításához, a folyamat csaknem visszafordíthatatlannak minősült. A mostoha körülmények között felnevelődő állatok kétségtelenül komoly edzettséget szereztek bizonyos betegségekkel szemben, és rendkívüli igénytelenségük miatt is kedveltté válhattak. De nem mentesítette a betegségtől a rideg tartás sem az állományt, sőt a szélsőségek nagyban hozzájárultak a hatalmas arányú veszteségekhez. Az 1770-es évek nagy járványai után is többször lépett fel újabb betegség. 1788-ban „békavarban" (csűdekcéma) betegedtek meg, 1808-ban a rühösség jelentkezett. A következő évtizedekben is jelentős veszteségeket okoztak a különféle betegségek. Nemlehet véletlen, hogy a XLX. század derekán egy Kecskemétről készült könyv szerzője kénytelen volt így nyilatkozni: „Örömest írnék a lovak nemesítéséről is, de ezzel fájdalom már elkéstem ,.."

363 A magisztrátus is egyre kevesebb pénzt tudott fordítani erre a célra, és így az eredmény is egyre szánalmasabb lett. A szabadság harc alatt a IV. 1504. a/ 1808/9. 964-965. tsz. 0 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990: 127-131., ill. 186. 1 RUSVAY Kálmán: 1975. 74. 2 IV. 1504. y/34. 3 KUBINYI Ferenc - VAHOT Imre: 1853.