Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
hozzájárulhatott a lótartás gazdaságosabbá tételéhez. Nem felesleges utalni arra is, hogy a jobbágyfalvakban a lótenyésztést erőteljesen hátráltatta a nagyarányú földesúri robot. 364 Az ökröknél lényegesen kényesebb lovak nehezebben viselték el a megerőltető munkát, és a lassúbb állatok mellett gazdájuk is kevésbé fáradt el. Kecskeméten, ahol a földesúri robot évszázadok óta lényegében ismeretlen volt, ez a visszahúzó erő a lótenyésztésben nem jelentkezett. Minden bizonnyal ez is hozzájárult a lovak számának, arányának ilyen jelentős növekedéséhez az igavonókon belül. A kecskeméti lovak gazdáik és pásztoraik szakértelme révén a hódoltság korában is jó hírnek örvendtek. Rendkívül megbecsült ajándéknak számított az innen származó ló. Babócsay Ferenc veszprémi főkapitány 1675-ben ide küldte egyik katonáját az ígért lóért. Két évvel később a gyulai aga számára vettek itt lovat. De a váci püspök Koháry országbíró, Forgács Simon gróf is kapott, és fogadott el Kecskeméttől lovat. A XVIII. század elején pedig Nagykőrössel együtt Szavojai Jenő herceg számára küldtek kancákat. A következő évtizedekből is igen sok adat maradt arra vonatkozóan, hogy a jászkunok főperceptora, megyei tisztségviselők a város földesurai nagyra becsülték az itteni csikókat. 355 A ridegen tartott szilaj csikókból lett hátas és igás lovak sok kiváló tulajdonsággal rendelkeztek. Később is úgy tartották számon, hogy a kecskeméti „... ménes a legremekebb magyar fajtájú lovakkal állt elé, s nagy földön ismeretes volt az és ritka ménes vala a hazában". 366 A hódoltság alatt az alföldi mezővárosok lóállománya számottevően felfrissült, jelentős mennyiségű arabs ló került alkalmanként a ménesekbe. „Ezek a nemes testtartású, sok arab vért tartalmazó magyar parlagi lovak marmagassága csak 155 cm. volt. Jóval alacsonyabb mint a német vérteseké ... de gyors és edzett állatokat a huszárok jól tudták hasznosítani." 357 Később is bár az udvari körökben a német, a spanyol és az olasz lovakkal parádéztak, a tenyésztésben a török által hozott „szerecsen" lovak jutottak szerephez. 368 Természetesen hamis képet kapunk, ha a Kecskemétről való lovakat e gye gy megjegyzés, értékelés alapján egységesen jóknak vagy rosszaknak minősítjük. Miként már utaltunk is erre, még a város ménese is olyan erősen leromlott a XVIII. század derekán, hogy annak felszámolását a magisztrátus indokoltnak látta. Nyilván a kevésbé igényes magán tenyésztők állományát is fenyegette és többször el is érte ez a veszély. Mégis a remondázás, a katonai lovak kiválasztása és vásárlása Kecskeméten 1746-tól végigkísérhető. II. József idejében a város a mezőhegyesi ménesparancsnoksággal egyezséget kötött, hogy a remondalovakért nem pénzt kap, hanem anyakancákat, hogy a minőség tartható legyen. GAÁL László: 1966. 324. RUSVAY Kálmán: 1975. 60-61. KUBINYI Ferenc - VAHOT Imre: 1853. 109. HANKÓ Béla: 1954. 84. GAÁL László: 1966. 204.
