Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

ezen a vidéken nem is kis mértékben, különösen a XLX. században, amikor a gabonatermesztés mind szélesebb körű lett. Ennek meg is lett a következménye: „az évenkénti nyomtatás is roppantul lecsigázza a a kecskeméti lovakat", és ezért még a szilaj ménesből is kénytelenek voltak további lovakat bevonni erre a munkára.

361 A lovak számára egészen a gőzmalmok elterjedéséig a másik rendkívül megterhelő munka a szárazmalmok meghajtása volt. Mivel a városnak folyóvize nem volt, a szélmalmok itt igazán nem tudtak széles körben meghonosodni „ezért a lakosok száraz malomban kényteleníttetvén őrleni, jóféle lovaikat azáltal gyakran megrontják."

352 Tehát kétségtelen, hogy a hámos lovak, más szóval az igás lovak a mezővárosokban a gazdák nélkülözhetetlen társaivá váltak. Nyilvántartásukra és rendszeres megadóztatásukra már a XVII. századtól gondot fordított a tanács. Éppen ezért számuk alakulását elfogadható pontossággal tudjuk követni a vizsgált másfél évszázadon át.

353 (L. XVI. táblázat.) A táblázat egyik első tanúsága az, hogy a hámos lovak tartása lényegesen szélesebb társadalmi csoportokat érintett mint a méneses lovaké. Bár itt is érződik, hogy az adófizetők mind szűkebb rétegei tartottak lovat, de ez egyrészt a társadalmi munkamegosztás fejlődésével egyértelműen magyarázható is, másrészt a csökkenés viszonylag visszafogott. A XVTII. század elején még a háztartások 36,7%-a volt érdekelve, ez az arány a század derekára 31,4%-ra, a század végén pedig 26%-ra csökkent. A szabadságharcot megelőző évben pedig az adózóknak már csak 24,3%-a tartozott közéjük. Tekintettel arra, hogy a lakosság száma ez idő alatt eleinte rohamosan, de még később is erőteljesen nőtt, ezen arányok csökkenése ellenére a hámos lovak száma folyamatosan emelkedett. Különösen szembetűnő számuk XLX. századi gyarapodása, hisz 1847-ben már 3467 db-ot vettek nyilvántartásba, aminél tényleges számuk valamivel feltétlenül nagyobb volt. Ez azt is jelentette, hogy a kb. 150 év alatt az igáslovak száma csaknem négyszeresére emelkedett a városban. Külön is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a lovat tartók tulajdonában 1707-ben átlagosan 3,6, 1757-ben 2,4, 1780-ban ugyancsak 2,4 és 1847-ben 3 igás ló volt. Ezek a számok egyfajta kiegyensúlyozottságot érzékeltetnek. Tekintettel arra, hogy mindenkor elég költséges volt a lótartás, csak a gazdaságosság keretein belül vállalkoztak a gazdák ilyen kiadásokra. Igen sokat mondó, hogy 1847-ben négynél több hámos lónál többet senkinél nem vettek nyilvántartásba, de egy lovat is csupán egyetlen adózónál regisztráltak. E mögött persze az adózás alóli kibúvás is meghúzódhatott. KUBINYI Ferenc - VAHOT Imre: 1853. 110. XV. 22. Ladányi Gergely Kecskemétről készített leírása. A táblázat és az elemzés IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b és 199 l/a ide vonatkozó táblázatai alapján készült.