Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
A szilaj csikók betanításának általában három célja lehetett: istállóban történő tartásra szelídíteni, hátas lónak idomítani, ami inkább a háborús években volt gyakoribb, és végül hámos lónak. A város földesurai nem ritkán álltak elő hasonló kívánságokkal. 1723-ban Koháry András fogalmazta meg kívánságait, melyek jól érzékeltetik, milyen feladatokkal bízták meg az idomítókat: „az minemű ötödfű szép fekete paripa csikót neveztek az Specifikációban, azt minthogy szép fogassátok ki számomra, és Istállóban addig szelédítsétek megh úgy hogy maghát vakartassa, és meghis nyergeltesse, de ottan reája senki ne üllyön, hogy valamiképpen megh ne erőltessék s arra is kell rászoktatni, hogy a lábai körül hadgyon magával bánni az patkolás miatt, ha annyira megh szelídült, azt azután külgyétek fel." Más esetben az volt a kívánság, hogy: „négy kanczánk... kocsiba való megh tanítását tovab is reconmendálom Bíró Uramnak, Csak Nyeregbül lehessen el hajtani őket." A csikóidomítás korabeli módszereit igen pontosan rögzíti levelében Laczkovich György viceispán 1807-ben: „az egér szőrű Csikót... Csak kezelni kellene, ha volna arra való ember... Csak hogy úgy kellene Tanítását intézni, hogy megh se rugia a pedig meg lehet, Csak kuplaltatni kelletik mert semmivel nem lehet a lovat úgy szelídíteni mint a kuplalással, és a szép móddal való Bánással, ló mellett való vezetéssel leg előre szabadon aztán pedig nyergelve, Az ollyan szelídíteni való lónak szénát is felette keveset kell adni, Abrakot pedig éppen csak edgy edgy marokval, mert ha sine fine..., azután... nem bir vele senki, De így kecsegtetéssel mindent lehet a leg szilajabb lóval is tenni, Nekem egyéb nem kell, csak hogy az embert csendesen fel vegye bátor lépéssel járjon, a többi azután az én gondom leszen, szelíd legyen patkolást, nyergelést, fel ülést csendesen megállja." 350 Tehát a lovak hasznosítására évszázadok óta több módon nyílt lehetőség a mezővárosokban. Az egyik legfontosabb munka a hátaslovakra várt, bár távolról sem ez volt a legszélesebb körű alkalmazásuk. Ezeket mindenekelőtt hírvivőként, részben személyek szállítására használták. Lényegesen nagyobb arányban voltak mindig is a hámos lovak, amelyeket egyrészt anyagmozgatásra, másrészt személyszállításra hasznosítottak. Tekintettel arra, hogy lényegesen gyorsabban mozogtak mint az ökrök, mindkét területen egyre nélkülözhetetlenebbek lettek. A rendszeres postaszolgálat nélkülük egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. Ez a XVIII. században már mind szélesebb körű szolgáltatás viszont a rossz utak miatt rendkívüli módon igénybe vette a lovakat, és éppen ezért elég nagy számban kellett megfelelő tartalékokról gondoskodni. A termények szállítása, az iparosok és kereskedők áruinak továbbítása is elsődlegesen lovakkal volt célszerű, gazdaságos. A mezőgazdasági munkákon belül a szántásból is kivették régtől fogva részüket az Alföldön, de ezen túlmenően a gabona cséplése helyett is lovakat alkalmaztak másfél-kétszerese a könnyebb munkák napszámbérének. L. IVANYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. 86-89. 350 RUSVAY Kálmán: 1975. 57-58.
