Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Földreform és belső migráció
továbbá azoknak a nagy- és kisközségeknek a tisztviselőit, amelyekben a képviselő-testület működése szünetel, ha a tisztviselő a különleges viszonyok között a szolgálatra alkalmatlannak bizonyul, a szolgálattól azonnali hatállyal felmentheti". Bár e rendeletben csak Tolna és Baranya vármegye neve szerepel, mint a legnagyobb számú német kisebbséggel bíró terület, a törvény természetesen a többi érintett városra és községre is vonatkozott. Az ősz folyamán a Népgondozó Hivatal sorban értesítette a községeket autonómiájuk felfüggesztéséről. A Népgondozó Hivatal hatáskörének kiterjesztése, a megyei, körzeti szervezetek július végi felállítása után, a járási nemzethűségi bizottságok minősítései alapján igyekezett fölmérni az elkobozható föld- és házingatlanok nagyságát. Ezzel párhuzamosan a telepítésre jelentkezők összeírását, illetve toborzását végezték. Ezt követően kezdődhetett volna meg a szervezett telepítés. Ezzel ellentétben a Népgondozó Hivatal a már korábban elindult folyamatokat - a községi földigénylő bizottságok által végzett jogtalan elkobzásokat, juttatásokat, az egyéni települési akciókat - sem tudta kezelni. 131 Gyakoriak voltak a feljelentések, vádaskodások. A dolog természetéből adódóan névtelenül, vagy másokra hivatkozva. így nem volt egyedülálló a hartai és hajósi eset sem. Ott szintén névtelenül jelentették fel a községi elöljáróságokat, hogy a sváb származásúakat nem váltották le. Visszaélésekkel vádolták meg a földigénylő bizottságot is, holott annak sváb tagja ekkor már nem volt. A feljelentő mind az alispánhoz, mind a Népgondozó Hivatalhoz eljuttatta panaszát. A korra jellemző, hogy míg a panasztevő saját nevét nem írta alá, addig mindkét községből megnevezett embereket, akik úgymond mindezekről „bővebb információt" adhatnak. A vizsgálatot végző járási főjegyző jelentésében megállapítja, hogy bár az elöljárói tisztséget betöltők között valóban van 7 sváb származású, de ők a 3820/1945. M.E. sz. rendelet éneimében igazoltak, mert az ellenállási mozgalomban részt vettek. Ennek ellenére többször történt kísérlet arra, hogy helyükbe magyarok kerüljenek. A magyar telepesek azonban féltve népszerűségüket - arra 131 A Népgondozó Hivatal kalocsai körzetének vezetője, Kovách Ágoston a következőket írja jelentésében: „Hajós községben 1945- június 28-án jelentem meg, és ott a legnagyobb fejetlenséget állapítottam meg. Itt a községi földigénylő bizottság tagjai nincsenek tisztában a rendeletekkel. A közben letelepített, vagy rendeletellenesen letelepülők a község lakosságát terrorizálják, és állandó veszekedések vannak közöttük, sőt maguknak vindikálják a földigénylő bizottsági tagságok jó részét is. (...) a letelepültek önkényesen foglaltak el egyes házakat, a bútorokat, felszereléseket, baromfiakat stb. tulajdonukba vették, sőt azok egy részét lakóhelyükre szállították." — MOL. J.Gy. Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai 693/1945.
