Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Földreform és belső migráció

mert eddig semmi hivatalos lépés nem történt, amely összhangban lenne a kormányszervek által leszögezett emberies és megnyugvást keltő elvekkel."

126 A kakasdiak tiltakozásukban nemcsak sérelmekre, de a folyamatok pszichikai, gazdasági, politikai vetületeire is fölhívták a figyelmet. Pontosan látták, hogy ez az eljárás a kivételezettnek tűnő székelyeknek sem érdeke, hisz a népcsoport otthonosságérzését nem, ugyanakkor nagyfokú demoralizálódását idézi elő. A gazdasági visszaesés, a vagyonok elherdálása pedig az egész magyar társadalmat hátrányosan érinti. A társadalmi nyomás hatására ismét napirendre került az ezen területen felállított internáló táborok ügye is. A legnagyobb, 20 000 személy befogadására alkalmas bonyhádi tábort még nem, ellenben a 3000-4000 személyt tömörítő lengyelit már fölszámolták. Az összeköltöztetés Budaörsöt, Ürömöt, Pilisborosjenőt, Soroksárt, Taksonyt, Leányvárt érintette. De ezek - így szól a jelentés - nem gettószerűek, az érintettek önként választhatják meg, hova mennek. Többnyire rokonaiknál el tudnak helyezkedni.

127 A telepítések folytatásához a Volksbund-birtokokon túli, számottevő, felosztható földbirtokra volt szükség, mert az országban földre várók telepítése még jószerével el sem kezdődött. További telepítéseket tehát az igénybe vehető földbirtokok körének kiszélesítése nélkül, juttatható birtokok hiányában nem lehetett végrehajtani. Az eljárás alá vonható német nemzetiségűek körének kiszélesítését szolgálta a nemzethűségi igazoló bizottságok fölállítása, s ezzel egyidőben a Népgondozó Hivatal hatáskörének kiterjesztése. A járási nemzethűségi bizottságok munkájukat 1945 szeptemberében kezdték meg. A nemzethűségi igazoló bizottságok működését volt hivatott „segíteni" az érintett területek önkormányzatainak újabb, rendeleti úton történő korlátozása is. A Belügyminisztérium augusztus 8-án terjesztette a Minisztertanács elé „a német nemzetiségű területekkel kapcsolatos közigazgatási intézkedésekről szóló javaslatát".

128 A tervezetet nem csatolták a jegyzőkönyvhöz, de lényegi módosulás bizonyára nem lehetett, mert szeptember 13-án a törvényjavaslat kihirdetéséhez a felhatalmazást a nemzetgyűlés is megadta. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 9560/1945. M.E. sz. rendelete, amely 126 MOL. J.Gy. Miniszterelnökségi iratok 4809/1945. 127 Az internáló táborok,valamint az internáltak számáról nincsenek pontos adataink. Zielbauer György munkájában 57 internálótábort és 17 190 internáltat említ. Zielbauer, 1990. 40. - MOL. J.Gy. Külügyminisztérium Békeelőkészító Osztályának iratai II ./28. 128 MOL. J.Gy. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1945- augusztus 8.