Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Bevezető
BEVEZETŐ* Mindenki előtt ismeretes, immár következményeivel együtt, hogy a nemzetiségi konfliktusok elvi és gyakorlati rendezése a Duna-medencében élő népek közös, mai napig megoldásra váró problémája. E régió népei és kormányai hosszú ideig minderről nem vettek tudomást, és időről-időre - kül- és belpolitikai meghatározottságokra hivatkozva - elmulasztották a valóságos megoldási alternatívák kidolgozását. A különböző országokban élő, eltérő létszámú nemzeti kisebbség helyzetének egységes jogi normák szerinti rendezésére a П. világháború után ismét kedvező alkalom kínálkozott. A harcok befejeztével ugyanis a közép-európai államok társadalmainak, politikai, kormányzati felelősséget vállaló elitjeinek, az országok újjáépítése, az új demokratikus rend kialakítása mellett, az évtizedes történelmi örökségként jelentkező kisebbségi problémák megoldására is lehetősége nyílt. A nagyhatalmak aktív közreműködése mellett végrehajtott telepítési akciók azonban - amelyeket a nemzetiségi problémák radikális megoldásaként deklaráltak - természetszerűleg nem rendezhették a felgyülemlett feszültségeket, sőt antihumánus, antidemokratikus voltuk, büntetőakcióként történt végrehajtásuk miatt továbbiakat indukáltak. Ugyanakkor jogalapot teremtettek a nemzetiségi kérdésnek egyes országok belügyeként történő megjelenítésére, háttérbe szorítva ezzel azt az elvet, amely szerint a kisebbségek helyzete mindig, s mindenkor elsősorban a demokrácia fokmérője. A nemzetiségpolitikában elkövetett hibákat tovább súlyosbította az a tény, hogy a politikai hatalom ezeknek az eseményeknek a tudományos földolgozását hosszú évtizedekig lehetetlenné tette, így nemcsak indulatoktól mentes elemzésük, de a történtekkel való szembesülés is nehézségekbe ütközött. A hazai történettudomány a П. világháborút követő különböző célú és nagyságú magyarországi telepítések, népmozgások folyamatának, az ehhez kapcsolódó nemzetiségpolitika jellemzőinek, a kollektív bűnösséggel elítélt német nemzetiségű lakosság helyzetének a föltárására csak az elmúlt egy, vagy még inkább fél * A könyv megírásához a szerző számára nagy segítséget nyújtott, hogy az 1992/93-as akadémiai évben a Collegium Budapest ösztöndíjasaként dolgozott.