Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Bevezető
évtizedben vállalkozhatott. 1 A korábbi időszakban ugyanis az egyértelmű politikai tiltás, csakúgy mint Magyarország XX. századi történelmének számos más kérdését, tabunak nyilvánította. Ez a politikai akarat ideologikus megerősítést nyert az automatizmus elvének kidolgozásával. Eszerint: az osztályellentétek megszűntével a nemzetiségi konfliktusok automatikusan megoldódnak, s a jogegyenlőség következtében elveszti jelentőségét a nemzeti identitás is. Ebből az elvből kiindulva, érthető annak a törekvésnek a logikája, miszerint, „annál jobb a nemzetiségek és az állam számára, minél kevesebbet beszélünk (...) róla. A rendelkezésre álló bibliográfiai adatok alapján 1948 és I960 között nemcsak hogy önálló munkák, de még rövidebb cikkek, tanulmányok sem jelentek meg Magyarországon 1945 utáni nemzetiségi témakörben." 2 A 70-es évek második felére a hazai belpolitikai változások, az általános európai közeledés, a nemzetiségi kutatások világszerte tapasztalható reneszánsza, és nem utolsósorban a mind szorosabbá váló német-magyar kapcsolatok hatására az e témában folytatott kutatások a megtűrt kategóriába kerültek. Ilyen módon hozzáférhetővé vált a források, irategyüttesek egy része, és megkezdődhetett legalább a kérdések fölvetése, a történtek megismerése, a folyamatok bemutatása, a különböző földolgozások eredményeinek összevetése. A megváltozott körülmények oldották az érintettek évtizedekig tartó hallgatását, görcsös félelmét is. Ennek következtében több visszaemlékezés és önéletírás jelent meg, amelyek nemcsak a társadalom szélesebb rétegeinek érdeklődésére tarthattak számot, de a történeti szakirodalmat is sok hasznosítható adattal gazdagították. Az előző évtizedben elindult kutatások első eredményei a '80-as évek elején-közepén jelentek, jelenhettek meg. Ezeknek a tanulmányoknak és regionális földolgozásoknak - akik szerzői a korlátozott kutatási lehetőségeket maximálisan kihasználva, sokszor azt fölül is múlva dolgoztak - a középpontjában elsősorban hazai németségünk háború alatti magatartásának, a II. világháborút követő telepítések, népmozgások kül- és belpolitikai hátterének a vizsgálata állt. Ebben az időszakban már szép számmal kerültek nyilvánosságra a Németországba kitelepítettek által közzétett egyéni vagy csoportos memoárok, dokximentumgyűjtemények - elsősorban családi A bevezetőben áttekintett, e témakörrel foglalkozó hazai és német szakirodalom — mindkettő eredményeit kutatásaink során mi magunk is fölhasználtuk — jelentősebb műveit a válogatott irodalomjegyzékben tüntettük fel. 2 Fehér, 1993. 14.
