Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
kitelepítésre kerülők között több mint 60 000 12 éven aluli gyermeket jelölt meg, akiknek életkoruk miatt semmiféle politikai szerepük az elmúlt évek eseményeiben nem lehetett. Jelentős a 60 éven felüliek aránya is: 37 091 fő. Az eltartottak a kitelepítendők több mint felét jelentették: 172 868 személyt. 68 A magyar kormány válasza azt tükrözi, hogy formálisan is elállt az egyéni bűnök büntetéseként végrehajtandó kitelepítéstől. Lemondott arról, hogy személyes eljárások keretében határozzák meg a kitelepítendők körét. Minden olyan bűnösség- büntetés-meghatározás, amely nem a személyes felelősséget tartja az eljárás alapjának, kollektivitást tükröz. S a nemzetiség vállalása csak a kollektív bűnösség elfogadása révén válhat bármiféle jogkorlátozásnak, jogfosztásnak az alapjául. Ebből a szempontból mellékes, hogy ez a határozat a magyarországi német kisebbség milyen körét érintette. Az elv elfogadását követően már csak a körülmények és a végrehajtás függvénye, hogy milyen körre terjesztik ki valójában az eljárást. A valódi folyamatokat sem a kollektivitás elutasítása, sem a jogszerűség betartásának hangoztatása nem tudta elfedni (...) Nem számolt a realitásokkal a belügyminiszter azon terve sem, amely a kitelepítések előkészítését ősz elejére prognosztizálta. A következő hetekben ugyanis ezen a téren gyakorlati előrehaladás nem mutatkozott. A pártok figyelmét az őszi választási csatározások kötötték le. A kormánynak a német nemzetiségűek kiutasítását elhatározó döntése nem érintette a járási nemzethűséget igazoló bizottságok tevékenységét. A német nemzetiségű személyek háború alatti magatartásáról a bizottságok által kiadott minősítések alapján különböző - vagyonelkobzás, összeköltöztetés - szankciókat lehetett alkalmazni. Az általuk ezekben a hónapokban végzett munkát az elkobzott föld- és házingatlanokban mérték. Annál is inkább, mert a földreform nyomán igénybe vehető ingatlanok elégtelennek bizonyultak a tiszántúli és szomszéd országbeli nagy számú telepesnek az ellátásához. Az eredeti elképzelések szerint ezeknek a bizottságoknak a besorolását vették volna alapul egy korlátozott áttelepítési akciónál is. A nyáron megindult igazolási eljárások azonban meglehetősen lassan haladtak. A 68 járási bizottság 1945. november 10-ig 96 községben fejezte be működését, amely 69 520 személyre terjedt ki, akiket az alábbiak szerint minősítettek: 69 MOL. J.Gy. Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának iratai II./28. Fehér, 1988. 68. 69 MOL. J.Gy. Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának iratai II./28.
