Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
magunk eszközeivel különösebben exponált feltételek nélkül végrehajthatunk." A javaslat lényege, hogy a földreformmal összefüggő telepítésekkel együtt kellene a svábok kimozdítását, széttelepítését, egy részének internálótáborban való elhelyezését biztosítani. Kitelepítésükre majd később kellene lehetőséget találni. Gyöngyösi külügyminiszter, aki közvetlenül Erdei után kért szót, az ügy nemzetközi vonatkozásaira hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak részéről még nincs egységes állásfoglalás atekintetben, hogy a német nemzetiségek sorsának a kérdését külön választják-e a többi kisebbség ügyétől, és ez mennyire tekinthető az adott országok belügyének. Ez természetesen a mi számunkra a szlovákiai magyarság helyzete miatt sem mellékes. Éppen ezért nekünk „a szövetséges hatalmak álláspontja nem közömbös azért, mert lehetőleg igyekszünk abba a politikai gondolatkörbe beilleszkedni, amelyet Ők képviselnek, de nem közömbös a felelősség szempontjából, mert az természetes, hogy ha egyezik a szövetséges nagyhatalmakkal a mi intézkedésünk, az bennünket a felelősség alól nagymértékben mentesít." A jelen lévők 52 gyakorlatilag az Erdei által tett javaslatokat tekintették át. A vita egészére jellemző volt az a kettóség és képmutatás, amelyet Bibó az egész kérdés kapcsán leginkább kifogásolt. A pártok képviselői megegyeztek a kitelepítés tényében, és tulajdonképpen abban is - az SZDP kivételével -, hogy ezt lehetőleg úgy kell megvalósítani, hogy a németség minél szélesebb körét érintse. A nagyhatalmi állásfoglalás bizonytalanságait, kész helyzet teremtésével - svábok tömeges internálása, táborokba telepítése kívánták befolyásolni. Még nem volt megegyezés a pártok között sem a telepítésről magáról, s legfőképpen pedig a módjáról, amikor a kormány felállította a Népgondozó Hivatalt, mégpedig oly módon, hogy az egy nagyobb arányú telepítés lebonyolítására is alkalmas legyen. Ezek a tendenciák egymást erősítették, hisz a kitelepítés tárgyalásakor - mint ahogyan ezt Erdei meg is tette már lehetett arra hivatkozni, hogy technikai akadálya a kitelepítések elkezdésének nincs. A kitelepítendők körének megállapításakor az igazolási eljárások megkezdése az SZDP javaslatára nyert elfogadást. A politikai vezetők magatartására igen jellemző Gyöngyösi külügyminiszter megfogalmazása, aki a nagyhatalmi állásfoglalástól a saját felelősségének az átháríthatóságát remélte. Ugyanakkor politikai vakságra vall, hogy a csehszlovákiai 52 Erdei Ferenc, Kovács Imre, Veres Péter (NPP), Rákosi Mátyás (MKP), Szakasits Árpád, Zentai Vilmos (SZDP), Gyöngyösi János (FKGP), gr. Teleki Géza (pártonkívüli).
