Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
nincs szükség másra, csak gyors elhatározásra, gyors cselekvésre, mindenféle felesleges jogászkodás félretételére, jól tágítható keretfogalmakra, a tárgyilagos fórumok kikapcsolására, és lehetőleg minden felesleges szentimentalizmus és álhumanizmus mellőzésével egyedül a nemzet érdekének hatékony figyelembevételére." Az erkölcsi megfontolások mellett fontos politikai szempontokra is felhívja a figyelmet. Megítélése szerint a rövidesen megerősödő demokratikus Ausztria „magáévá fogja tenni a kiutasított németek ügyét, pláne, ha azokat kifosztottan és kiéhezetten pont az osztrák határon kergetjük át." Ennél is súlyosabb következményekkel járhat a hazai németek gyors, egyéni akcióval történő kitelepítése a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek számára. „Azzal, hogy mi nekikezdünk svábjaink tömeges kitelepítésének, nemcsak jogcímet adunk mindenekelőtt a cseheknek arra, hogy ugyanezt tegyék az alájuk került magyarokkal, hanem még azonfelül azt az ürügyet is nyújtjuk számukra, hogy a magyarországi svábság kitelepítésével Magyarországon óriási helyek szabadulnak fel, amelyek nagyszerűen képesek befogadni az utódállamok magyarságát."- írja. A gyakorlati eljárás előkészítetlensége, az akciót körülvevő elhallgatások, a nyilvánosság kizárása miatt - Bibó szerint - óhatatlanul szubjektív és törvénysértő lesz. Ezeket az amúgy is föllépő tendenciákat csak úgy lehet keretek között tartani, ha a földreform végrehajtását és a belső telepítéseket szakmai szempontok alapján külön szerv végezné. A svábok esetleges telepítésénél a következő szempontok együttes figyelembe vételét javasolja: Az, hogy valaki a népszámlálásnál magát német nemzetiségűnek vallotta, semmiféle jogkövetkezménnyel ne járhasson. Annál is inkább, mert az akkori magyar kormányok nemcsak bátorították, de egyenesen föl is szólították a svábság vezetőit erre, a Volksbundnak pedig szabad kezet adtak mindenféle agitációhoz, ráhatáshoz. De egyébként se lehet a deportálás egy olyan „egyszerű közigazgatási nyilatkozatnak a következménye, amelyeknek szabadon való megtétele a demokrácia alapvető vívmányai közé tartozik." Ebből következően a különböző jogkorlátozásoknak — földbirtokelvétel, telepítés — a Volksbundon, mint elválasztó kritériumon nem szabad túlmenni. Az ezzel összefüggő vagyoni korlátozások az ingóságokat semmiképpen, a házat pedig legfeljebb kényszerű házcsere formájában érinthetné. Mert - mint írja — az „ingóságok elvételét másnak, mint egész egyszerűen rablásnak, nem lehet minősíteni", ezért „ha a svábokra nem vagyunk tekintettel, akkor legyünk tekintettel
