Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
A telepítések lezárulása
lanságuk révén egyre halmozódtak. A telepítések ideiglenes jellege, a jogi értelemben történő birtokbahelyezés, a telekkönyvezés elmaradása, kusza, követhetetlen volta miatt - addig a rövid ideig sem, ami a földek ismételt állami tulajdonbavételéig eltelt - a tulajdonosi biztonság sem alakulhatott ki. A telepítések „forradalmi" lendületének kifulladását követően nyilvánvalóvá vált, hogy a hivatali szakapparátus tevékenysége a gyakorlati végrehajtást nem tudta követni, ellenőrizni, ami sok esetben a központi kormányzás számlájára írható. 331 Az érintett községek gazdasági talpraállását nehezítette, hogy a nem megfelelő szakértelemmel rendelkező telepesek a rájuk bízott ingatlanokat nem tudták gazdaságosan művelni. így földjüket nagy számban nem is ők maguk, hanem a vagyonuktól megfosztott svábokkal műveltették. Ugyanakkor a kormány - amely gyakorlatilag ekkor már csupán az MDP elképzeléseinek, akaratának végrehajtásában asszisztált —, még 1949 elején sem mondott le az országban maradt német nemzetiségű lakosság lehető legteljesebb vagyoni korlátozásának végrehajtásáról. Az MDP Titkársága 1949. február l6-i ülésén tárgyalta az ezzel kapcsolatos előterjesztést. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült vitaanyag 236 548 Magyarországon élő svábot említ, akik 1477 községben élnek. Az előzetes felmérés szerint az országban maradt német nemzetiségűek közül még mintegy 50 000 személy esetében további vagyonkorlátozást lehet elérni. Az így igénybe vehető földbirtokok nagyságának felmérésére „pontos adatfelvételezést rendeltek el", amelyet községenként hajtottak végre, de „vigyázattal arra, hogy ne okozzon rémületet". 332 Az igénybe vehető birtoknagyságok megállapítása - amelyet 1949. április végéig végeztek el - a mezőgazdaság ún. szocialista átszervezésének lehetőségeit volt hivatott előkészíteni. Az első állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket a magánkézbe juttatott birtokok elvétele nélkül, az állami tartalék földekből, és a még rendelkezésre álló sváb vagyonokból alapították meg. Ehhez azonban mindenekelőtt biztosítani kellett a szétszórt területek birtokrendezését, annak tisztázását, hogy a formálisan juttatott birtokok közül mi maradt ténylegesen állami tulajdonban. Csak az érintett községek birtokrendezését követően lehetett tehát dönteni 331 Külön tanulmányt érdemelne a telekkönyvezésben, birtokátírásokban 40 évig megmaradt hiányosságoknak az elemzése, amelyek most a kárpótlási törvények, és a tulajdonviszonyok ismételt átrendeződése kapcsán kerültek a felszínre, és amelyek azokra a specifikus eljárásokra világítanak rá, amellyel az állam elfedte eljárási módjainak törvénytelenségeit. 332 MOL. MDP-MSZMP-iratok Osztálya 276. f. 54. cs.30. ö.e.
