Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
A telepítések lezárulása
A telepítések lezárulása 1948 első felében a koalíciós partnerek közös megegyezését tükröző 12 200/1947. M.E. sz. rendelet alapján folytatódott a magyarországi németek kitelepítésének előkészítése. A rendelet, illetve annak végrehajtási utasítása, valamint a sváb birtokok telekkönyvezését szabályozó miniszteri intézkedések vagyonjogi előírásai egyértelműen tükrözik a magyar kormánynak azt a törekvését, amely már nem az érintettek kitelepítésére, hanem minél teljesebb vagyoni korlátozására irányult. A szóbanforgó rendeletek és utasítások ugyanis az áttelepítések elsődleges kritériumaként a foglalkozást és a szociális helyzetet jelölték meg. A vagyontalan német nemzetiségű földművesek, munkások, kisiparosok és kiskereskedők automatikusan mentesültek a kitelepítés alól. A vagyoni diszkrimináció alkalmazásával a magyar kormány elérte, hogy a megváltozott külpolitikai körülmények között a még rendelkezésre álló kitelepítési lehetőségeket teljes egészében saját érdekei szerint használja ki. A П. világháborút követő nagy migrációs folyamat keretek közé szorítása ugyanis eredeti elképzelésének megvalósításában - a magyarországi németek túlnyomó többségének kitelepítésében - megakadályozta, ugyanakkor a kitelepítéseknél 1947 második felében hallgatólagosan, majd 1948 elejétől törvényi szabályozás szerint is érvényesített vagyoni szempont a svábság gazdasági erejének megtörését szolgálta. E cél elérését segítette a visszamaradok tulajdonában hagyható birtokok 10 kat. holdban való maximálása, a telepítés céljaira alkalmas házingatlanaik elkobzása, és helyettük arra alkalmatlanok kiutalása, valamint annak kimondása: a telepesek nyugalmának érdekében azokat a sváb ingatlanokat sem kell visszaadni, amelyeket korábban jogtalanul - például a kitelepítés elől bújkálőktól, akikről kiderült, hogy mentesítették őket - koboztak el. 423 A 12 2OO/I947. M.E. sz. rendelet személyi vonatkozásainak végrehajtása a Belügyminisztérium, vagyonjogi utasításainak betartatása pedig a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott. A Belügyminisztérium a kitelepítési eljárás első fázisában a rendelet hatálya alá tartozó személyeket öt csoportba osztotta. Ezek közül azonban valójában csak az első csoportba tartozók - német nemzetiségűek, Volksbund-tagok, önkéntes SS-katonák - kitelepítését PMÖL. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja 8189/1948.
