Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A német nemzetiségű lakosság kitelepítésének folytatása

birtok jobban berendezett és sokkal jobban kezelt, mint a szlovák birtok. Ezenkívül a helyi telepes igényeket is ki tudjuk elégíteni." Ez utóbbihoz való ragaszkodás továbbra sem számolt az egyre korlátozottabb lehetőségekkel, hisz a kitelepítésre kerülő svábok ingatlanösszesítései egyértelműen jelezték, hogy a telepítésre alkalmas házak száma véges, és még egy összeköltöztetéssel sem biztosítható, hogy az áttelepítendő magyaroknak hasonló vagyoni körülményeket teremtsenek. A szlovákiai magyarok betelepítésére Tolna, Baranya és Bácska egyes vidékeit jelölték ki, mivel ezekben a községekben még viszonylag magas volt a ki nem telepített svábok aránya, és közrejátszott az is, hogy így nemzetiségi összetételében — a magyarság javára — változást lehetett elérni. A kormány tagjai részéről kritikai észrevételek hangzottak el az Áttelepítési Kormánybiztosság munkájával kapcsolatban, miszerint szervezetlenül végzi a telepítéseket, és a vagyonok elherdálását, pusztulását sem képes megakadályozni. Hajdú István kormánybiztos a Minisztertanács felelősségét firtatta, mondván: a feladat megjelölésnél időről-időre nem a lehetőségeket veszi figyelembe, csupán a politikai szempontokat. Jelen esetben a svábok összeköltöztetésével sem biztosítható annyi szabad férőhely, mint amennyi a Minisztertanács szerint kívánatos volna. Míg a belügyminiszter és Rákosi Mátyás 30-40 000 sváb család összeköltöztetésével, és ez alapján 190 000 személy kitelepítésével számolt, a kormánybiztos arra hívta fel a figyelmet, hogy a 4300/1947. sz. rendelet alapján maxium 20 000 család összeköltöztetése, és mintegy 80 000 személy kitelepítése hajtható végre. Azt is aggályosnak tartotta, hogy egy ilyen arányú összeköltöztetést anélkül hajtsanak végre, hogy ezzel párhuzamosan a magyar kormány semmiféle biztosítékkal nem rendelkezik az érintettek közeljövőben történő kitelepítésére. Az összeköltöztetés ugyanis a már egyébként is meglévő munkanélküliséget jelentős arányban növelni fogja, a jövedelem nélkül maradó tömeg élelmezése pedig mindenképpen a közellátásra hárul. Kitért arra is, hogy szükségszerűen több idő telik el a szlovákiai magyarok áttelepítése és a svábok összeköltöztetése között, mint a belső telepítéseknél, így a vagyonok védelmét a karhatalom számának növelésével csak rövid ideig és részben lehet biztosítani. A Szlovákiából áttelepítendő mintegy 12 000 család számára összesen 6000 ingatlan - ház és föld - állt rendelkezésre, és éppen ezért szükségesnek látszott a magyarok áttelepítésének lassítása. A szerelvények számának csökkentése viszont azzal a veszéllyel járt, hogy a csehszlovák kormány egyszerűen az áthozandó vagyontárgyak körét korlátozza.