Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A szlovák-magyar viszony és a lakosságcsere (1945-1947)

november 2-a után odaköltözók kivételével - a magyarok bel- és külföldre való telepítését. Gyöngyösi János válaszában azt hangoztatta, hogy a magyar kormány a lakosságcsere módszerét elveti, de a két ország közötti kapcsolatok normalizálódása, valamint a szlovákiai magyarság érdekében nem zárkózik el egy önkéntes lakosságcsere elÓl. Az egyoldalú kiutasítások lehetőségét - természetesen - visszautasította, és az önkéntes lakosságcserére is csak akkor látott lehetőséget, ha „a csehszlovák kormány az ott élő magyar kisebbség emberi, polgár- és kisebbségi jogait biztosítja."

287 Az eredménytelen prágai tárgyalásokat követő hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar kormány nem számíthat a szlovákiai magyar kisebbség ügyében a szövetséges nagyhatalmak egyértelmű fellépésére Csehszlovákiával szemben. Az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió is kifejezte azt az álláspontját, hogy a két ország kizárólag egymás között rendezze a fölmerült konfliktusokat, és elutasították azt a magyar kérést, hogy nemzetközi bizottság ellenőrizze Szlovákia magyarlakta területeit. Ezeknek a körülményeknek a hatására, és mert a csehszlovák kormány álláspontjában sem történt lényeges változás, 1946 elején a magyar kormány ismét tárgyalóasztalhoz kényszerült. A lakosságcserével kapcsolatos, 1946. február 6-10. között Prágában folytatódó tárgyalásokra Gyöngyösi János külügyminiszter a koalíciós partnerek közös elvi megállapodásával érkezett, miszerint „a lakosságcsere önkéntes és paritásos alapon elfogadható azzal a feltétellel, hogyha de jure nem is, de de facto a magyarokra vonatkoztatott (a szudétanémetek esetében meghozott) rendeleteket felfüggesztik, önkényes el- és áttelepítés nem történik. A dolog nem hozható junktimba az ott maradt magyarok sorsával. A külügyminiszter nem tárgyalhat a kisebbségi védelemről való lemondásról."

288 A második prágai tárgyaláson - ha nem is a fentebbi intencióknak teljesen megfelelően - megszületett a két ország között lebonyolítandó lakosságcsere-egyezmény tervezete. Gyöngyösi János külügyminiszter a kormány február l6~i ülésén ismertette a megállapodás eredményeit, s megkapta a kormány felhatalmazását az egyezmény aláírására. Az 1946. február 27-én Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezmény - tartalma a szakirodalomból ismert, így ezzel részletesen itt nem kívánok foglalkozni - lényege:

289 a Balogh, 1988. 113. PIL. 283. f. 12. cs. 54. ö.e. Elsősorban Balogh Sándor munkái és Szabó Károly kéziratos feldolgozása alap-